Eltelt egy csomó idő, és tudom, rég írtam, de rengeteg volt a tanulnivaló, plusz plusz próbákat kellett tartanunk a Grease miatt. A maradék időmet pedig vagy Ricsivel, vagy a csajokkal töltöttem. Most pedig itt tartunk. Őszi szünet van.
2 hete az ofő jó hírekkel üdvözölt minket.
- Gyerekek, remek híreim vannak számotokra! Mint tudjátok, az iskolában minden szünetben 2 osztály elmehet kirándulni. Az idei tanévben mindenki a Barcelona melletti kis városba, Calafelbe látogathat el. Az, hogy melyik osztály mikor mehet, mindig véletlenszerű, a vezetőség sorsolja ki. Gondolom már sejtitek is, hogy benneteket sorsoltak ki, a 10.a-val egyetemben. Szóval készüljetek. megyünk Spanyolországba! Mármint persze, itt vannak ezek a papírok... - Szóval gondolhatja mindenki, mekkora őrjöngésbe törtünk ki. Egy tök olcsó utazás az őszi szünetben, egy baromi jó helyre, egy baromi jó társasággal. Na nem mintha ismernék bárkit is a 10.a-ból, de na.
És el is jött az utazás napja.
Úgy volt, hogy Ricsi nálunk alszik, de meggondolta magát, mondván átadja Melinek a helyét, aki ugye koleszos. Ergo egy halom táskával jött már át este. Anyu és Adri is tökre örültek neki. Hát, a korán kelésnek már kevésbé. Hajnali 4 óra 45-kor még a hatalmas rohanásban gyorsan elköszöntem anyutól, aztán beszálltunk Koni kocsijába. Lina bátyja csodával határos módon felajánlotta, hogy elvisz minket.
- Jó reggelt! - köszöntött minket vidáman Lina, aki már ilyenkor is ragyogott.
- Fogalmam sincs, mit művelsz magaddal, de fejezd abba! - mormogta kissé morcosan Meli, mire elmosolyodtam. Csak ennyire volt erőm.
A suli előtt már ott állt az osztályunk nagy része, plusz a 10.a is.
- Na jók legyetek! - kacsintott ránk Koni, miután elbúcsúzott a húgától. Mi meg kiszálltunk, bár a sok táskától ez nem volt a legkönnyebb. Kómásan álltunk be a többiek közé.
- És íme a lányok, akik korán reggel sem durcisak - szólt be Máté kapásból Meli miatt. Közben én odabújtam Ricsihez, és figyelmen kívül hagytam, ahogy ezek ketten marják egymást.
- Na sikerült mindent bepakolnod? - kérdeztem tőle egy fáradt mosoly keretében.
- Persze, sőt még arra is volt időm, hogy elrakjak neked egy párnát.
- Mármint? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Dóri. 30 órát utazunk, beleértve az alvást is. Hoztál magaddal kispárnát a buszra? - kérdezte, miközben elfojtott egy mosolyt.
- Basszus - sütöttem le a szemeimet. Tudtam, hogy valamit otthon felejtek, pedig esküszöm a fejemben volt mér tegnap.
- Na látod. Ismerlek, szóval hoztam neked - mosolygott most már fülig érő szájjal.
- Imádlak - vigyorodtam el, majd nyomtam egy puszit az arcára. Mikor végre Zoli, Dodi és Pé, na meg a többi tizedikes is megérkezett, elkezdtünk bepakolni a buszba, aztán felszálltunk. Az ofők (Robi bá' és Kriszta néni) gyorsan névsort olvastak (jee), majd Spanya tartott egy kisebb előadást a csodálatos Spanyolországról. Mondanom sem kell, a hátul ülők közül (vagyis közölünk) senki sem figyelt rá.
- Na ilyen strébereket nem látott még a világ... - szólalt meg a fiú, aki előttünk ült, utalva a buszon elöl ülőkre, majd hátrafordult, hogy mindenkit lásson. - Nem tudom tudjátok-e, de azért elmondom, hogy Kováts Ulrik vagyok, ts-sel, de hívhattok Riknek, Rikónak, Rikinek és Ulkónak - mutatkozott be.
- Az Ulrikban nincs is ts! - szólt be Máté vihogva, mire mindenki felröhögött.
- Ja amúgy tudjuk, már hallottuk a híredet - mondta aztán Zoli röhögve. Na igen, pár legenda terjeng bizonyos Ulrik nevű fiúról. Asszem' megtaláltuk.
- Hát ebben öcsém, az a gáz, hogy én is hallottam már rólatok, pedig csak pár hónapja vagytok itt - röhögött ő is. - De azért megismerkedhetünk. Ő itt mellettem Dániel, vagyis Danika. Köszönj szépen, buzikám!
- Anyád - szólalt fel Dani vihogva, majd felállt és lazán intett egyet. - Császtok!
- Csáo! - köszöntünk kórusban.
- Ő itt Henike, aztán Dike, előttünk Júlia, Gitta, aztán ott van még Gábor és Bence, meg elöl valahol Krisz és Martin. Na kb. velünk érdemes foglalkozni - mutatta be a társaság többi részét Rikó.
- Ti vagytok a jófejek? - kérdezte Lina nevetve.
- Aham. De most ti jöttök - vágta rá Dani. Zoli kezdett el szónokolni, mivel a hátsó ötös ülésekből ő ült középen.
- Én Zoli vok, jobbra tőlem Hobo és Zsombi, balra pedig Máté és Márk. Jobbre előttünk Dodi és Pé, balra pedig kettővel előttünk Dóri és a dobpergés, a csodálatos Richard O'Donnell.
- Hű. Rólad már tényleg sokat hallottam - nézett Ricsire Rikó, de aztán visszafordult Zolihoz. - És közvetlen előttetek?
- Andor és Norbi, a szépfiúk.
- Mintha Márk nem az lenne - szólt be ismét, csodával határos módon Máté-
- Hagyjad, ő az ügyeletes szívtipró - szólalt fel Lina nevetve.
- Oh, és benned kit tisztelhetek? - kérdezte Ulrik a nagy huhogás közepette.
- Lina - mosolygott a barátnőm kedvesen. - Mellettem Meli.
- Igen. Gréti és Napsi Heniék előtt, Bencéék előtt pedig Fanni és Erus. Meg elöl valahol Vanda és Anett. meg Csabi. Tényleg, ő hol van? - válaszoltam én Riknek. Utóbbi kérdésem miatt pedig a többiek tanácstalanul néztek össze. Végül Máté oldotta meg a problémát.
- Csabaaaa! - üvöltötte, mire aztán az eltűnt személy és az egész busz kíváncsian nézett hátra. - Ki mellett ülsz?
- Ivett. Mer'?
- Ja jó, semmi. De az ki? - üvöltözött Máté továbbra is, mi meg alig bírtuk ki röhögés nélkül.
- Nyugi, tes', az uncsitesóm.
- Húha, családon belüli - húzta el a száját Pé, mire ott hátul minden felröhögtünk. Még szerencse, hogy ezt ők ott elől nem hallották.
Szóval így összehaverkodtunk a tizedikesekkel. Vagyis a jófej részükkel.
Ezután Ricsvel kezdtem foglalkozni. A vállára hajtottam a fejemet, és így beszélgettünk, majd előszedte a telefonját és a fülesét, így azt megosztva hallgatunk zenét. Néha bealudtam, de szerintem ez teljesen érthető. Aztán megálltunk egy benzinkúton, egyrészt tankolni, másrészt pihenni és mozogni, harmadrészt pedig a fél társaság hugyos volt.
- Muszáj leszállni? - nyafogott Márk az ofőnek.
- Igen. Mozognotok kell, mielőtt elgémberedik a lábatok. Úgyhogy mars lefele! - utasított minket kedvesen. Háborogva vonszoltuk le magunkat és megálltunk egy körbe.
- Na most végre láthattok tetőtől talpig. Hölgyeim és uraim, Kováts Ulrik - szólt önelégült fejjel Rik. Na, ez a fiú is eléggé oda van magáért.
- Jól van, Ulkó, most már elég lesz - szólt rá azt hiszem Heni. Rihegve-röhögve álldogáltunk továbbra is, mi a jófejek: Ulrik, Dani, Heni, Dike, Júlia, Gitta, Gábor, Bence, Martin, Andor, Norbi, Zoli, Lina, Meli, jómagam, Ricsi, Hobo, Zsombi, Dodi, Pé, Máté és...
- Na álljon csak meg a menet! Hol van Márk? Az előbb még itt állt! - tűnt fel Máténak, és ijedt arccal nézett körbe.
- Az a kis göndör? - kérdezte Dike.
- Az hát. Ne már, hát az előbb még itt volt. Az agyam eldobom...
- Nyugi már, az előbb indult el a WC felé - röhögött Dike.
- Az áruló! Hát ő volt a fő lázadozó, hogy minek... - háborgott Zoli, teljesen jogosan.
- Szétütöm a picsába! - mondta Pé. Beszólását nagy röhögéssel díjaztuk. (Félre értés ne essék, ő ezt egyáltalán nem gondolta komolyan.)
Miután meg lett Márk, a fiúk kicsit megszekálták.
- Szerintetek ez a hajszerkezet magától áll így? - kérdezte az vérig sértve.
- Na jól van ám - röhögött fel Zoli, majd jól összekócolta a remekművet. Jellemző.
Az úton aztán ismét tök jól elvoltunk, beszélgettünk, röhögtünk, labdáztunk (!), fényképezkedtünk, zenét hallgattunk és aludtunk. Néha persze azért megálltunk, olyankor le szálltunk. Így elég hamar elment az idő.
- Dóri - suttogta Ricsi. Én akkor éppen félálomban voltam.
- Hmm? - kérdeztem vissza kómásan.
- Franciaországban vagyunk.
- Máris? - a szó hallattán rekordgyorsasággal éledtem fel.
- Aham. És már háromnegyed 9 van.
- Hű - motyogtam. Ricsi nyomott egy puszit a fejemre. - Amúgy köszi a párnát, tényleg jól jött, meg minden - mondtam, utalva arra, hogy végig a vállán aludtam. Felnevetett.
A többiek is ekkor kezdtek el ébredezni, így megint pezsgett az élet a buszon.
Később megálltunk egy Mekinél. Mivel a mi osztályunkban mindenkinek francia a második nyelve, könnyen ment a rendelés, a tizedikeseknek viszont kevésbé. Főleg Ulriknak, aki egy szót nem tudott franciául, az eladó csajszi meg nem volt hajlandó angolul beszélni vele.
- Menj, segíts a királynak! - löktem oldalba Ricsit, aki erre röhögve ment oda, hogy kihúzza Rikót a pácból. Én addig a két jó barátnőmmel, Melivel és Linával csevegtem.
- Son írt facebookon, meg küldött SMS-t is, hogy merre járunk - újságolta előbbi boldogan. Na igen, Meli igencsak összemelegedett a végzős táncpartnerével. Ami azért jó, mert így Meli is sokkal boldogabb és összeszedettebb. Ja, és már kevésbé antiszoc a drága, szóval Sonnak jár a piros pont. Lina viszont nem nagyon pasizik. Persze, jóban van egy csomó fiúval, és le merem fogadni, hogy mindnek tetszik is, de Linát ez nem érdekli. Ő fiúk nélkül is mindig ragyog. Viszont meg kell említenem, hogy amióta Zoli és a barátnője szakítottak, ezek ketten gyanúsan sok időt töltenek együtt. Mindegy, ő dolguk.
Amikor Ricsi visszatért, hátulról átölelt és nyomott egy puszit a fejemre. Ja, és Rikó jött vele.
- A királynek lenne egy kérése - súgta Ricskó a fólembe, mire én Ulrikra néztem.
- Mit szeretnél?
- Egy képet veled és Ricsivel, aztán egyet a két lánnyal - mosolygott viszonylag kedvesen és ártatlanul.
- Na szép, mi segítünk ki, és még így is te kérsz szívességet? - nevettem fel, miközben Meli kezébe nyomtuk a telefont, és már pózoltunk is.
- Oh, Dorcika, ez nektek szívesség. Így mindenki látja, hogy jó arcok vagytok - mondta, majd le is váltott minket a 2 lányra.
- Jól látom itt fényképezkedés megy, és minket kihagynak belőle? - jött oda Andor és Norbi, a két szépfiú.
- Hmm, most hogy mondod... - vigyorodott el Rik. A következó pillanatban már ott állt az egész jófej bandánk, Robi bá' pedig csinálta rólunk a képeket. Aztán kikaptuk a kajánkat, megettünk és már indultunk is vissza a buszra. De Dórika okos volt szokás szerint és kért jégkrémet. Így kénytelen voltam felvinni a buszra.
- Tényleg Dóri, tényleg? - nézett rám komolyan Ricsi, amikor lehuppantam mellé, de a szemény láttam, hogy mosolyog.
- Ne monjd semmit, inkább segíts megenni, mielőtt teljesen elolvad! - nyomtam a kezébe a másik kanalat, amit kifele nyúltam le gyorsban. Ricsi visszafojtott nevetéssel segítette habzsolni a jégkrémet. Közben Zolinak eszébe jutott, hogy zenét kéne hallgatni, úgyhogy Dani elővette a menő bluetooth-os hangszóróját, Lina a telefonját, és már szólt is a zene. A fiúk pechjére pont akkor ért Lina az o betűhöz, így jöttek a One Direction számok. Erre egyszerre kezdték őket szidni, mi lányok viszont azonnal énekeltük a Clouds-ot.
- Fiúk, kuss egy kicsit! - szólt rájuk Ricsi, mire mindegyik befogta.
- Te, ez nem is rossz - állapította meg Hobo, Zoli pedig egytértően bólogatott a refrén után.
- Nem hát - szólt egyszerre Márk és Pé. Minden kérdőn néztünk rájuk.
- Na jó, azt megértem, hogy ez a homo Márk ilyeneket hallgat. De hogy te is, Pé... - húzta el a száját Máté.
- Majd ha lesz egy barátnőd, amit nem tartok valószínűnek, megérted. Szerinted Dodi mit hallgat, hülyegyerek? - válaszolt Pé nemes egyszerűséggel. Így már teljesen érthető volt. Igazából Ricsi is miattam szerette meg őket.
Úgyhogy énekeltük a jobbnál-jobb 1D számokat, a fiúk pedig realizálták, hogy ez nem is olyan rossz, mint hitték. Bár a nyálasabb számoknál nyafogtak egy sort, de Zoli többnyire lecsitította őket. Na igen, ő azzal foglalatoskodott, hogy próbálta a szöveget megérteni. Amikor az I should've kissed you szólt, Ricsi rámmosolygott, és így szólt:
- Ez kedvencem. - Állát a vállamra tette és így énekelte a fülembe. - Never let you gooo! - Azt hiszem, kissé bele is pirultam. Istenem, milyen jó szerelmesnek lenni.
Aztán 11 óra körül megálltunk.
- Leszállás! - kiabált Robi bá'.
- Muszáj? Most kezdtünk belejönni - nyafogott ezúttal Andor.
- Igen, Andor. Ez ma az utolsó állomásunk, menjetek el wc-re, esetleg fogat mosni, meg aki akar, kajálhat, és át is öltözhettek, mert aztán itt töltjük az éjszakát.
- Ebben a parkolóban fogunk aludni? - kérdezte Norbi.
- Igen. Egyébként, mit hallgattok ennyire? - mosolygott az ofő.
- One Directiont - válaszolták a fiúk kórusban.
- Oh, éreztem én, hogy ez nem hasonlít System of a Downra.
- Robi bá'! - kiabált boldogan Zoli. - Azért mégiscsak tanult tőlem valamit. Büszke vagyok magára! - mondta, majd úgy tett, mintha letörölne egy könycseppet. Mindenki felröhögött.
2016. január 18., hétfő
25.: jó hír, utazunk
Eltelt egy csomó idő, és tudom, rég írtam, de rengeteg volt a tanulnivaló, plusz plusz próbákat kellett tartanunk a Grease miatt. A maradék időmet pedig vagy Ricsivel, vagy a csajokkal töltöttem. Most pedig itt tartunk. Őszi szünet van.
2 hete az ofő jó hírekkel üdvözölt minket.
- Gyerekek, remek híreim vannak számotokra! Mint tudjátok, az iskolában minden szünetben 2 osztály elmehet kirándulni. Az idei tanévben mindenki a Barcelona melletti kis városba, Calafelbe látogathat el. Az, hogy melyik osztály mikor mehet, mindig véletlenszerű, a vezetőség sorsolja ki. Gondolom már sejtitek is, hogy benneteket sorsoltak ki, a 10.a-val egyetemben. Szóval készüljetek. megyünk Spanyolországba! Mármint persze, itt vannak ezek a papírok... - Szóval gondolhatja mindenki, mekkora őrjöngésbe törtünk ki. Egy tök olcsó utazás az őszi szünetben, egy baromi jó helyre, egy baromi jó társasággal. Na nem mintha ismernék bárkit is a 10.a-ból, de na.
És el is jött az utazás napja.
Úgy volt, hogy Ricsi nálunk alszik, de meggondolta magát, mondván átadja Melinek a helyét, aki ugye koleszos. Ergo egy halom táskával jött már át este. Anyu és Adri is tökre örültek neki. Hát, a korán kelésnek már kevésbé. Hajnali 4 óra 45-kor még a hatalmas rohanásban gyorsan elköszöntem anyutól, aztán beszálltunk Koni kocsijába. Lina bátyja csodával határos módon felajánlotta, hogy elvisz minket.
- Jó reggelt! - köszöntött minket vidáman Lina, aki már ilyenkor is ragyogott.
- Fogalmam sincs, mit művelsz magaddal, de fejezd abba! - mormogta kissé morcosan Meli, mire elmosolyodtam. Csak ennyire volt erőm.
A suli előtt már ott állt az osztályunk nagy része, plusz a 10.a is.
- Na jók legyetek! - kacsintott ránk Koni, miután elbúcsúzott a húgától. Mi meg kiszálltunk, bár a sok táskától ez nem volt a legkönnyebb. Kómásan álltunk be a többiek közé.
- És íme a lányok, akik korán reggel sem durcisak - szólt be Máté kapásból Meli miatt. Közben én odabújtam Ricsihez, és figyelmen kívül hagytam, ahogy ezek ketten marják egymást.
- Na sikerült mindent bepakolnod? - kérdeztem tőle egy fáradt mosoly keretében.
- Persze, sőt még arra is volt időm, hogy elrakjak neked egy párnát.
- Mármint? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Dóri. 30 órát utazunk, beleértve az alvást is. Hoztál magaddal kispárnát a buszra? - kérdezte, miközben elfojtott egy mosolyt.
- Basszus - sütöttem le a szemeimet. Tudtam, hogy valamit otthon felejtek, pedig esküszöm a fejemben volt mér tegnap.
- Na látod. Ismerlek, szóval hoztam neked - mosolygott most már fülig érő szájjal.
- Imádlak - vigyorodtam el, majd nyomtam egy puszit az arcára. Mikor végre Zoli, Dodi és Pé, na meg a többi tizedikes is megérkezett, elkezdtünk bepakolni a buszba, aztán felszálltunk. Az ofők (Robi bá' és Kriszta néni) gyorsan névsort olvastak (jee), majd Spanya tartott egy kisebb előadást a csodálatos Spanyolországról. Mondanom sem kell, a hátul ülők közül (vagyis közölünk) senki sem figyelt rá.
- Na ilyen strébereket nem látott még a világ... - szólalt meg a fiú, aki előttünk ült, utalva a buszon elöl ülőkre, majd hátrafordult, hogy mindenkit lásson. - Nem tudom tudjátok-e, de azért elmondom, hogy Kováts Ulrik vagyok, ts-sel, de hívhattok Riknek, Rikónak, Rikinek és Ulkónak - mutatkozott be.
- Az Ulrikban nincs is ts! - szólt be Máté vihogva, mire mindenki felröhögött.
- Ja amúgy tudjuk, már hallottuk a híredet - mondta aztán Zoli röhögve. Na igen, pár legenda terjeng bizonyos Ulrik nevű fiúról. Asszem' megtaláltuk.
- Hát ebben öcsém, az a gáz, hogy én is hallottam már rólatok, pedig csak pár hónapja vagytok itt - röhögött ő is. - De azért megismerkedhetünk. Ő itt mellettem Dániel, vagyis Danika. Köszönj szépen, buzikám!
- Anyád - szólalt fel Dani vihogva, majd felállt és lazán intett egyet. - Császtok!
- Csáo! - köszöntünk kórusban.
- Ő itt Henike, aztán Dike, előttünk Júlia, Gitta, aztán ott van még Gábor és Bence, meg elöl valahol Krisz és Martin. Na kb. velünk érdemes foglalkozni - mutatta be a társaság többi részét Rikó.
- Ti vagytok a jófejek? - kérdezte Lina nevetve.
- Aham. De most ti jöttök - vágta rá Dani. Zoli kezdett el szónokolni, mivel a hátsó ötös ülésekből ő ült középen.
- Én Zoli vok, jobbra tőlem Hobo és Zsombi, balra pedig Máté és Márk. Jobbre előttünk Dodi és Pé, balra pedig kettővel előttünk Dóri és a dobpergés, a csodálatos Richard O'Donnell.
- Hű. Rólad már tényleg sokat hallottam - nézett Ricsire Rikó, de aztán visszafordult Zolihoz. - És közvetlen előttetek?
- Andor és Norbi, a szépfiúk.
- Mintha Márk nem az lenne - szólt be ismét, csodával határos módon Máté-
- Hagyjad, ő az ügyeletes szívtipró - szólalt fel Lina nevetve.
- Oh, és benned kit tisztelhetek? - kérdezte Ulrik a nagy huhogás közepette.
- Lina - mosolygott a barátnőm kedvesen. - Mellettem Meli.
- Igen. Gréti és Napsi Heniék előtt, Bencéék előtt pedig Fanni és Erus. Meg elöl valahol Vanda és Anett. meg Csabi. Tényleg, ő hol van? - válaszoltam én Riknek. Utóbbi kérdésem miatt pedig a többiek tanácstalanul néztek össze. Végül Máté oldotta meg a problémát.
- Csabaaaa! - üvöltötte, mire aztán az eltűnt személy és az egész busz kíváncsian nézett hátra. - Ki mellett ülsz?
- Ivett. Mer'?
- Ja jó, semmi. De az ki? - üvöltözött Máté továbbra is, mi meg alig bírtuk ki röhögés nélkül.
- Nyugi, tes', az uncsitesóm.
- Húha, családon belüli - húzta el a száját Pé, mire ott hátul minden felröhögtünk. Még szerencse, hogy ezt ők ott elől nem hallották.
Szóval így összehaverkodtunk a tizedikesekkel. Vagyis a jófej részükkel.
Ezután Ricsvel kezdtem foglalkozni. A vállára hajtottam a fejemet, és így beszélgettünk, majd előszedte a telefonját és a fülesét, így azt megosztva hallgatunk zenét. Néha bealudtam, de szerintem ez teljesen érthető. Aztán megálltunk egy benzinkúton, egyrészt tankolni, másrészt pihenni és mozogni, harmadrészt pedig a fél társaság hugyos volt.
- Muszáj leszállni? - nyafogott Márk az ofőnek.
- Igen. Mozognotok kell, mielőtt elgémberedik a lábatok. Úgyhogy mars lefele! - utasított minket kedvesen. Háborogva vonszoltuk le magunkat és megálltunk egy körbe.
- Na most végre láthattok tetőtől talpig. Hölgyeim és uraim, Kováts Ulrik - szólt önelégült fejjel Rik. Na, ez a fiú is eléggé oda van magáért.
- Jól van, Ulkó, most már elég lesz - szólt rá azt hiszem Heni. Rihegve-röhögve álldogáltunk továbbra is, mi a jófejek: Ulrik, Dani, Heni, Dike, Júlia, Gitta, Gábor, Bence, Martin, Andor, Norbi, Zoli, Lina, Meli, jómagam, Ricsi, Hobo, Zsombi, Dodi, Pé, Máté és...
- Na álljon csak meg a menet! Hol van Márk? Az előbb még itt állt! - tűnt fel Máténak, és ijedt arccal nézett körbe.
- Az a kis göndör? - kérdezte Dike.
- Az hát. Ne már, hát az előbb még itt volt. Az agyam eldobom...
- Nyugi már, az előbb indult el a WC felé - röhögött Dike.
- Az áruló! Hát ő volt a fő lázadozó, hogy minek... - háborgott Zoli, teljesen jogosan.
- Szétütöm a picsába! - mondta Pé. Beszólását nagy röhögéssel díjaztuk. (Félre értés ne essék, ő ezt egyáltalán nem gondolta komolyan.)
Miután meg lett Márk, a fiúk kicsit megszekálták.
- Szerintetek ez a hajszerkezet magától áll így? - kérdezte az vérig sértve.
- Na jól van ám - röhögött fel Zoli, majd jól összekócolta a remekművet. Jellemző.
Az úton aztán ismét tök jól elvoltunk, beszélgettünk, röhögtünk, labdáztunk (!), fényképezkedtünk, zenét hallgattunk és aludtunk. Néha persze azért megálltunk, olyankor le szálltunk. Így elég hamar elment az idő.
- Dóri - suttogta Ricsi. Én akkor éppen félálomban voltam.
- Hmm? - kérdeztem vissza kómásan.
- Franciaországban vagyunk.
- Máris? - a szó hallattán rekordgyorsasággal éledtem fel.
- Aham. És már háromnegyed 9 van.
- Hű - motyogtam. Ricsi nyomott egy puszit a fejemre. - Amúgy köszi a párnát, tényleg jól jött, meg minden - mondtam, utalva arra, hogy végig a vállán aludtam. Felnevetett.
A többiek is ekkor kezdtek el ébredezni, így megint pezsgett az élet a buszon.
Később megálltunk egy Mekinél. Mivel a mi osztályunkban mindenkinek francia a második nyelve, könnyen ment a rendelés, a tizedikeseknek viszont kevésbé. Főleg Ulriknak, aki egy szót nem tudott franciául, az eladó csajszi meg nem volt hajlandó angolul beszélni vele.
- Menj, segíts a királynak! - löktem oldalba Ricsit, aki erre röhögve ment oda, hogy kihúzza Rikót a pácból. Én addig a két jó barátnőmmel, Melivel és Linával csevegtem.
- Son írt facebookon, meg küldött SMS-t is, hogy merre járunk - újságolta előbbi boldogan. Na igen, Meli igencsak összemelegedett a végzős táncpartnerével. Ami azért jó, mert így Meli is sokkal boldogabb és összeszedettebb. Ja, és már kevésbé antiszoc a drága, szóval Sonnak jár a piros pont. Lina viszont nem nagyon pasizik. Persze, jóban van egy csomó fiúval, és le merem fogadni, hogy mindnek tetszik is, de Linát ez nem érdekli. Ő fiúk nélkül is mindig ragyog. Viszont meg kell említenem, hogy amióta Zoli és a barátnője szakítottak, ezek ketten gyanúsan sok időt töltenek együtt. Mindegy, ő dolguk.
Amikor Ricsi visszatért, hátulról átölelt és nyomott egy puszit a fejemre. Ja, és Rikó jött vele.
- A királynek lenne egy kérése - súgta Ricskó a fólembe, mire én Ulrikra néztem.
- Mit szeretnél?
- Egy képet veled és Ricsivel, aztán egyet a két lánnyal - mosolygott viszonylag kedvesen és ártatlanul.
- Na szép, mi segítünk ki, és még így is te kérsz szívességet? - nevettem fel, miközben Meli kezébe nyomtuk a telefont, és már pózoltunk is.
- Oh, Dorcika, ez nektek szívesség. Így mindenki látja, hogy jó arcok vagytok - mondta, majd le is váltott minket a 2 lányra.
- Jól látom itt fényképezkedés megy, és minket kihagynak belőle? - jött oda Andor és Norbi, a két szépfiú.
- Hmm, most hogy mondod... - vigyorodott el Rik. A következó pillanatban már ott állt az egész jófej bandánk, Robi bá' pedig csinálta rólunk a képeket. Aztán kikaptuk a kajánkat, megettünk és már indultunk is vissza a buszra. De Dórika okos volt szokás szerint és kért jégkrémet. Így kénytelen voltam felvinni a buszra.
- Tényleg Dóri, tényleg? - nézett rám komolyan Ricsi, amikor lehuppantam mellé, de a szemény láttam, hogy mosolyog.
- Ne monjd semmit, inkább segíts megenni, mielőtt teljesen elolvad! - nyomtam a kezébe a másik kanalat, amit kifele nyúltam le gyorsban. Ricsi visszafojtott nevetéssel segítette habzsolni a jégkrémet. Közben Zolinak eszébe jutott, hogy zenét kéne hallgatni, úgyhogy Dani elővette a menő bluetooth-os hangszóróját, Lina a telefonját, és már szólt is a zene. A fiúk pechjére pont akkor ért Lina az o betűhöz, így jöttek a One Direction számok. Erre egyszerre kezdték őket szidni, mi lányok viszont azonnal énekeltük a Clouds-ot.
- Fiúk, kuss egy kicsit! - szólt rájuk Ricsi, mire mindegyik befogta.
- Te, ez nem is rossz - állapította meg Hobo, Zoli pedig egytértően bólogatott a refrén után.
- Nem hát - szólt egyszerre Márk és Pé. Minden kérdőn néztünk rájuk.
- Na jó, azt megértem, hogy ez a homo Márk ilyeneket hallgat. De hogy te is, Pé... - húzta el a száját Máté.
- Majd ha lesz egy barátnőd, amit nem tartok valószínűnek, megérted. Szerinted Dodi mit hallgat, hülyegyerek? - válaszolt Pé nemes egyszerűséggel. Így már teljesen érthető volt. Igazából Ricsi is miattam szerette meg őket.
Úgyhogy énekeltük a jobbnál-jobb 1D számokat, a fiúk pedig realizálták, hogy ez nem is olyan rossz, mint hitték. Bár a nyálasabb számoknál nyafogtak egy sort, de Zoli többnyire lecsitította őket. Na igen, ő azzal foglalatoskodott, hogy próbálta a szöveget megérteni. Amikor az I should've kissed you szólt, Ricsi rámmosolygott, és így szólt:
- Ez kedvencem. - Állát a vállamra tette és így énekelte a fülembe. - Never let you gooo! - Azt hiszem, kissé bele is pirultam. Istenem, milyen jó szerelmesnek lenni.
Aztán 11 óra körül megálltunk.
- Leszállás! - kiabált Robi bá'.
- Muszáj? Most kezdtünk belejönni - nyafogott ezúttal Andor.
- Igen, Andor. Ez ma az utolsó állomásunk, menjetek el wc-re, esetleg fogat mosni, meg aki akar, kajálhat, és át is öltözhettek, mert aztán itt töltjük az éjszakát.
- Ebben a parkolóban fogunk aludni? - kérdezte Norbi.
- Igen. Egyébként, mit hallgattok ennyire? - mosolygott az ofő.
- One Directiont - válaszolták a fiúk kórusban.
- Oh, éreztem én, hogy ez nem hasonlít System of a Downra.
- Robi bá'! - kiabált boldogan Zoli. - Azért mégiscsak tanult tőlem valamit. Büszke vagyok magára! - mondta, majd úgy tett, mintha letörölne egy könycseppet. Mindenki felröhögött.
2 hete az ofő jó hírekkel üdvözölt minket.
- Gyerekek, remek híreim vannak számotokra! Mint tudjátok, az iskolában minden szünetben 2 osztály elmehet kirándulni. Az idei tanévben mindenki a Barcelona melletti kis városba, Calafelbe látogathat el. Az, hogy melyik osztály mikor mehet, mindig véletlenszerű, a vezetőség sorsolja ki. Gondolom már sejtitek is, hogy benneteket sorsoltak ki, a 10.a-val egyetemben. Szóval készüljetek. megyünk Spanyolországba! Mármint persze, itt vannak ezek a papírok... - Szóval gondolhatja mindenki, mekkora őrjöngésbe törtünk ki. Egy tök olcsó utazás az őszi szünetben, egy baromi jó helyre, egy baromi jó társasággal. Na nem mintha ismernék bárkit is a 10.a-ból, de na.
És el is jött az utazás napja.
Úgy volt, hogy Ricsi nálunk alszik, de meggondolta magát, mondván átadja Melinek a helyét, aki ugye koleszos. Ergo egy halom táskával jött már át este. Anyu és Adri is tökre örültek neki. Hát, a korán kelésnek már kevésbé. Hajnali 4 óra 45-kor még a hatalmas rohanásban gyorsan elköszöntem anyutól, aztán beszálltunk Koni kocsijába. Lina bátyja csodával határos módon felajánlotta, hogy elvisz minket.
- Jó reggelt! - köszöntött minket vidáman Lina, aki már ilyenkor is ragyogott.
- Fogalmam sincs, mit művelsz magaddal, de fejezd abba! - mormogta kissé morcosan Meli, mire elmosolyodtam. Csak ennyire volt erőm.
A suli előtt már ott állt az osztályunk nagy része, plusz a 10.a is.
- Na jók legyetek! - kacsintott ránk Koni, miután elbúcsúzott a húgától. Mi meg kiszálltunk, bár a sok táskától ez nem volt a legkönnyebb. Kómásan álltunk be a többiek közé.
- És íme a lányok, akik korán reggel sem durcisak - szólt be Máté kapásból Meli miatt. Közben én odabújtam Ricsihez, és figyelmen kívül hagytam, ahogy ezek ketten marják egymást.
- Na sikerült mindent bepakolnod? - kérdeztem tőle egy fáradt mosoly keretében.
- Persze, sőt még arra is volt időm, hogy elrakjak neked egy párnát.
- Mármint? - ráncoltam össze a szemöldökömet.
- Dóri. 30 órát utazunk, beleértve az alvást is. Hoztál magaddal kispárnát a buszra? - kérdezte, miközben elfojtott egy mosolyt.
- Basszus - sütöttem le a szemeimet. Tudtam, hogy valamit otthon felejtek, pedig esküszöm a fejemben volt mér tegnap.
- Na látod. Ismerlek, szóval hoztam neked - mosolygott most már fülig érő szájjal.
- Imádlak - vigyorodtam el, majd nyomtam egy puszit az arcára. Mikor végre Zoli, Dodi és Pé, na meg a többi tizedikes is megérkezett, elkezdtünk bepakolni a buszba, aztán felszálltunk. Az ofők (Robi bá' és Kriszta néni) gyorsan névsort olvastak (jee), majd Spanya tartott egy kisebb előadást a csodálatos Spanyolországról. Mondanom sem kell, a hátul ülők közül (vagyis közölünk) senki sem figyelt rá.
- Na ilyen strébereket nem látott még a világ... - szólalt meg a fiú, aki előttünk ült, utalva a buszon elöl ülőkre, majd hátrafordult, hogy mindenkit lásson. - Nem tudom tudjátok-e, de azért elmondom, hogy Kováts Ulrik vagyok, ts-sel, de hívhattok Riknek, Rikónak, Rikinek és Ulkónak - mutatkozott be.
- Az Ulrikban nincs is ts! - szólt be Máté vihogva, mire mindenki felröhögött.
- Ja amúgy tudjuk, már hallottuk a híredet - mondta aztán Zoli röhögve. Na igen, pár legenda terjeng bizonyos Ulrik nevű fiúról. Asszem' megtaláltuk.
- Hát ebben öcsém, az a gáz, hogy én is hallottam már rólatok, pedig csak pár hónapja vagytok itt - röhögött ő is. - De azért megismerkedhetünk. Ő itt mellettem Dániel, vagyis Danika. Köszönj szépen, buzikám!
- Anyád - szólalt fel Dani vihogva, majd felállt és lazán intett egyet. - Császtok!
- Csáo! - köszöntünk kórusban.
- Ő itt Henike, aztán Dike, előttünk Júlia, Gitta, aztán ott van még Gábor és Bence, meg elöl valahol Krisz és Martin. Na kb. velünk érdemes foglalkozni - mutatta be a társaság többi részét Rikó.
- Ti vagytok a jófejek? - kérdezte Lina nevetve.
- Aham. De most ti jöttök - vágta rá Dani. Zoli kezdett el szónokolni, mivel a hátsó ötös ülésekből ő ült középen.
- Én Zoli vok, jobbra tőlem Hobo és Zsombi, balra pedig Máté és Márk. Jobbre előttünk Dodi és Pé, balra pedig kettővel előttünk Dóri és a dobpergés, a csodálatos Richard O'Donnell.
- Hű. Rólad már tényleg sokat hallottam - nézett Ricsire Rikó, de aztán visszafordult Zolihoz. - És közvetlen előttetek?
- Andor és Norbi, a szépfiúk.
- Mintha Márk nem az lenne - szólt be ismét, csodával határos módon Máté-
- Hagyjad, ő az ügyeletes szívtipró - szólalt fel Lina nevetve.
- Oh, és benned kit tisztelhetek? - kérdezte Ulrik a nagy huhogás közepette.
- Lina - mosolygott a barátnőm kedvesen. - Mellettem Meli.
- Igen. Gréti és Napsi Heniék előtt, Bencéék előtt pedig Fanni és Erus. Meg elöl valahol Vanda és Anett. meg Csabi. Tényleg, ő hol van? - válaszoltam én Riknek. Utóbbi kérdésem miatt pedig a többiek tanácstalanul néztek össze. Végül Máté oldotta meg a problémát.
- Csabaaaa! - üvöltötte, mire aztán az eltűnt személy és az egész busz kíváncsian nézett hátra. - Ki mellett ülsz?
- Ivett. Mer'?
- Ja jó, semmi. De az ki? - üvöltözött Máté továbbra is, mi meg alig bírtuk ki röhögés nélkül.
- Nyugi, tes', az uncsitesóm.
- Húha, családon belüli - húzta el a száját Pé, mire ott hátul minden felröhögtünk. Még szerencse, hogy ezt ők ott elől nem hallották.
Szóval így összehaverkodtunk a tizedikesekkel. Vagyis a jófej részükkel.
Ezután Ricsvel kezdtem foglalkozni. A vállára hajtottam a fejemet, és így beszélgettünk, majd előszedte a telefonját és a fülesét, így azt megosztva hallgatunk zenét. Néha bealudtam, de szerintem ez teljesen érthető. Aztán megálltunk egy benzinkúton, egyrészt tankolni, másrészt pihenni és mozogni, harmadrészt pedig a fél társaság hugyos volt.
- Muszáj leszállni? - nyafogott Márk az ofőnek.
- Igen. Mozognotok kell, mielőtt elgémberedik a lábatok. Úgyhogy mars lefele! - utasított minket kedvesen. Háborogva vonszoltuk le magunkat és megálltunk egy körbe.
- Na most végre láthattok tetőtől talpig. Hölgyeim és uraim, Kováts Ulrik - szólt önelégült fejjel Rik. Na, ez a fiú is eléggé oda van magáért.
- Jól van, Ulkó, most már elég lesz - szólt rá azt hiszem Heni. Rihegve-röhögve álldogáltunk továbbra is, mi a jófejek: Ulrik, Dani, Heni, Dike, Júlia, Gitta, Gábor, Bence, Martin, Andor, Norbi, Zoli, Lina, Meli, jómagam, Ricsi, Hobo, Zsombi, Dodi, Pé, Máté és...
- Na álljon csak meg a menet! Hol van Márk? Az előbb még itt állt! - tűnt fel Máténak, és ijedt arccal nézett körbe.
- Az a kis göndör? - kérdezte Dike.
- Az hát. Ne már, hát az előbb még itt volt. Az agyam eldobom...
- Nyugi már, az előbb indult el a WC felé - röhögött Dike.
- Az áruló! Hát ő volt a fő lázadozó, hogy minek... - háborgott Zoli, teljesen jogosan.
- Szétütöm a picsába! - mondta Pé. Beszólását nagy röhögéssel díjaztuk. (Félre értés ne essék, ő ezt egyáltalán nem gondolta komolyan.)
Miután meg lett Márk, a fiúk kicsit megszekálták.
- Szerintetek ez a hajszerkezet magától áll így? - kérdezte az vérig sértve.
- Na jól van ám - röhögött fel Zoli, majd jól összekócolta a remekművet. Jellemző.
Az úton aztán ismét tök jól elvoltunk, beszélgettünk, röhögtünk, labdáztunk (!), fényképezkedtünk, zenét hallgattunk és aludtunk. Néha persze azért megálltunk, olyankor le szálltunk. Így elég hamar elment az idő.
- Dóri - suttogta Ricsi. Én akkor éppen félálomban voltam.
- Hmm? - kérdeztem vissza kómásan.
- Franciaországban vagyunk.
- Máris? - a szó hallattán rekordgyorsasággal éledtem fel.
- Aham. És már háromnegyed 9 van.
- Hű - motyogtam. Ricsi nyomott egy puszit a fejemre. - Amúgy köszi a párnát, tényleg jól jött, meg minden - mondtam, utalva arra, hogy végig a vállán aludtam. Felnevetett.
A többiek is ekkor kezdtek el ébredezni, így megint pezsgett az élet a buszon.
Később megálltunk egy Mekinél. Mivel a mi osztályunkban mindenkinek francia a második nyelve, könnyen ment a rendelés, a tizedikeseknek viszont kevésbé. Főleg Ulriknak, aki egy szót nem tudott franciául, az eladó csajszi meg nem volt hajlandó angolul beszélni vele.
- Menj, segíts a királynak! - löktem oldalba Ricsit, aki erre röhögve ment oda, hogy kihúzza Rikót a pácból. Én addig a két jó barátnőmmel, Melivel és Linával csevegtem.
- Son írt facebookon, meg küldött SMS-t is, hogy merre járunk - újságolta előbbi boldogan. Na igen, Meli igencsak összemelegedett a végzős táncpartnerével. Ami azért jó, mert így Meli is sokkal boldogabb és összeszedettebb. Ja, és már kevésbé antiszoc a drága, szóval Sonnak jár a piros pont. Lina viszont nem nagyon pasizik. Persze, jóban van egy csomó fiúval, és le merem fogadni, hogy mindnek tetszik is, de Linát ez nem érdekli. Ő fiúk nélkül is mindig ragyog. Viszont meg kell említenem, hogy amióta Zoli és a barátnője szakítottak, ezek ketten gyanúsan sok időt töltenek együtt. Mindegy, ő dolguk.
Amikor Ricsi visszatért, hátulról átölelt és nyomott egy puszit a fejemre. Ja, és Rikó jött vele.
- A királynek lenne egy kérése - súgta Ricskó a fólembe, mire én Ulrikra néztem.
- Mit szeretnél?
- Egy képet veled és Ricsivel, aztán egyet a két lánnyal - mosolygott viszonylag kedvesen és ártatlanul.
- Na szép, mi segítünk ki, és még így is te kérsz szívességet? - nevettem fel, miközben Meli kezébe nyomtuk a telefont, és már pózoltunk is.
- Oh, Dorcika, ez nektek szívesség. Így mindenki látja, hogy jó arcok vagytok - mondta, majd le is váltott minket a 2 lányra.
- Jól látom itt fényképezkedés megy, és minket kihagynak belőle? - jött oda Andor és Norbi, a két szépfiú.
- Hmm, most hogy mondod... - vigyorodott el Rik. A következó pillanatban már ott állt az egész jófej bandánk, Robi bá' pedig csinálta rólunk a képeket. Aztán kikaptuk a kajánkat, megettünk és már indultunk is vissza a buszra. De Dórika okos volt szokás szerint és kért jégkrémet. Így kénytelen voltam felvinni a buszra.
- Tényleg Dóri, tényleg? - nézett rám komolyan Ricsi, amikor lehuppantam mellé, de a szemény láttam, hogy mosolyog.
- Ne monjd semmit, inkább segíts megenni, mielőtt teljesen elolvad! - nyomtam a kezébe a másik kanalat, amit kifele nyúltam le gyorsban. Ricsi visszafojtott nevetéssel segítette habzsolni a jégkrémet. Közben Zolinak eszébe jutott, hogy zenét kéne hallgatni, úgyhogy Dani elővette a menő bluetooth-os hangszóróját, Lina a telefonját, és már szólt is a zene. A fiúk pechjére pont akkor ért Lina az o betűhöz, így jöttek a One Direction számok. Erre egyszerre kezdték őket szidni, mi lányok viszont azonnal énekeltük a Clouds-ot.
- Fiúk, kuss egy kicsit! - szólt rájuk Ricsi, mire mindegyik befogta.
- Te, ez nem is rossz - állapította meg Hobo, Zoli pedig egytértően bólogatott a refrén után.
- Nem hát - szólt egyszerre Márk és Pé. Minden kérdőn néztünk rájuk.
- Na jó, azt megértem, hogy ez a homo Márk ilyeneket hallgat. De hogy te is, Pé... - húzta el a száját Máté.
- Majd ha lesz egy barátnőd, amit nem tartok valószínűnek, megérted. Szerinted Dodi mit hallgat, hülyegyerek? - válaszolt Pé nemes egyszerűséggel. Így már teljesen érthető volt. Igazából Ricsi is miattam szerette meg őket.
Úgyhogy énekeltük a jobbnál-jobb 1D számokat, a fiúk pedig realizálták, hogy ez nem is olyan rossz, mint hitték. Bár a nyálasabb számoknál nyafogtak egy sort, de Zoli többnyire lecsitította őket. Na igen, ő azzal foglalatoskodott, hogy próbálta a szöveget megérteni. Amikor az I should've kissed you szólt, Ricsi rámmosolygott, és így szólt:
- Ez kedvencem. - Állát a vállamra tette és így énekelte a fülembe. - Never let you gooo! - Azt hiszem, kissé bele is pirultam. Istenem, milyen jó szerelmesnek lenni.
Aztán 11 óra körül megálltunk.
- Leszállás! - kiabált Robi bá'.
- Muszáj? Most kezdtünk belejönni - nyafogott ezúttal Andor.
- Igen, Andor. Ez ma az utolsó állomásunk, menjetek el wc-re, esetleg fogat mosni, meg aki akar, kajálhat, és át is öltözhettek, mert aztán itt töltjük az éjszakát.
- Ebben a parkolóban fogunk aludni? - kérdezte Norbi.
- Igen. Egyébként, mit hallgattok ennyire? - mosolygott az ofő.
- One Directiont - válaszolták a fiúk kórusban.
- Oh, éreztem én, hogy ez nem hasonlít System of a Downra.
- Robi bá'! - kiabált boldogan Zoli. - Azért mégiscsak tanult tőlem valamit. Büszke vagyok magára! - mondta, majd úgy tett, mintha letörölne egy könycseppet. Mindenki felröhögött.
2015. szeptember 9., szerda
24. éjjel, lelkesedés, fejmosás, egyéb
Vasárnap amikor felkeltem az ébresztőre, Ricsi még mozdulatlanul feküdt mellettem. Tegnap végülis el hoztam hozzánk aludni. Az út egy kicsit nehéz volt, ugyanis Ricsi tényleg elég illuminált állapotban volt. Annyira lefoglalt, hogy ő rendben legyen, hogy teljesen el is felejtettem ezt a kis félrekacsintást. Ahogy hazaértünk, anyu egyből segített lefektetni, és szerintem ahogy párnát ért a feje, már aludt is. Kilenckor még mindig édesdeden szundított mellettem, és nem volt szívem felkelteni. Kimentem a szobából, reggeliztem és felöltöztem, majd kiadtam anyunak az utasításokat és elindultam a suliba, egyedül.
Persze a többiek is megértették, hogy miért nem jött Ricsi. Ha fel is keltem, full másnapos a gyerek, ergo nem ér semmit. Dodi és Pé sem volt itt, ami már csak az utóbbi miatt is kicsit aggasztott. Aztán mint kiderült Csabi, Máté és Erika is elég jól kiütötték magukat, így ma ők sem jöttek. Szóval mi 14-en álltunk neki a megmaradt munkának.
- Nem hiszem el, hogy 15 évesen így ki kell magukat ütni... - háborgott Zoli még mindig, aki mondjuk ugyanúgy 15 éves. - Ráadásul pont most, amikor segíteni kéne. Azért ilyenkor utálom Dodit.
- Hééé - szólt rá Napsi.
- Komolyan, Napsi? Még véded is ezek után? - húzta fel a szemöldökét Zoli, mire Lina megsimította a vállát, hogy ne legyen durva.
- Dodi a legrendesebb lány, akit ismerek, Zoli. Tényleg nagyon aranyos, meg minden.
- Én ezt aláírom - mondta Zoli.
- De neki sem tökéletes ám a családi háttere - sóhajtotta Napsi. Hmm. Az este két csődtömege, Dodi és Ricsi. Mindkettőjüknél a család miatt. Szörnyű belegondolni is, hogy nekik ez milyen szar érzés lehet. Az én családom ehhez képest olyan tökéletesnek tűnik. El sem tudom képzelni, milyen, ha mindkét szülődnek szeretője van. Vagy ha mindentől eltiltanak, és az a minden a szerelmed. Kissé elkeseredve huppantam le egy székre. Valahogy a többiek lelkesedése is alább hagyott. Na nem mintha olyan sok lett volna, a tegnapi este mindenkit kiborított.
- Mi van itt? - jött be az ofő, miközben elég ijedt arcot vágott. A terembe ott ül fancsali képpel 14 diák, még jó, hogy megijedt. - Mi történt veletek? - kérdezte, szóval Gréti elregélte. - Nekem nincs beleszólásom az iskolán kívüli életetekbe, de ezért még kaptok holnap egy fejmosást, Főleg az öt másnaposunk. Mit gondolnak ezek, hány évesek? - mondta aztán a sztori végén mérgesen az ofő.
És így is lett. Hétfőn 13:00-kor becsöngettek az utolsó óránkra, vagyis az osztályfőnökire. Robi bá' nem késett, mint máskor. A csengőszó után fél perccel már ott is volt. Az ajtót kissé dühösen vágta be maga után, a naplót pedig az asztalra csapta.
- Na hogy is volt ez a Szombat este? Csabi? Máté? Erika? Ricsi? Dodi? - kérdezte. - Ebben a sorrendben hallgatlak benneteket. Szóval elmesélték, mindenki a saját nézőpontjából. Mi addig behúzott nyakkal, síri csendben hallgattuk őket. Amikor a végére értek, Robi bá' nagy levegőt vett és belekezdett. - Dominika, nem tudom hogy lehetett neked pont ennyi eszed, hogy a 12.-esekkel mész buliba! Szerintem már tapasztalhattátok, hogy nem teljesen normálisak. Én megértem, hogy otthon valami nem rendben, de ezt nem így kell megoldani. Az ivászat nem fog segíteni. 15 évesen meg pláne nem. És Ricsi, mondhatnám, hogy azt hittem, benned több felelősségtudat szorult, hát ha már 2 évvel idősebb vagy, mint a többiek. De nem teszem. Nekem nincs beleszólásom egyikőtök életébe sem. De az osztályom vagytok. Olyanok vagytok nekem, mint a saját gyerekeim. Gyerekek, tudjátok, hogy tényleg nagyon szeretlek benneteket, meg ahogy észrevettem, ti is egymást, mert sulin kívül is együtt vagytok. De ha bulizni jártok, a szülők tudta nélkül, annak nem lesz jó vége. Na meg ott van a jó hír. Ez az iskola elég elitnek számít, vajon mit fognak gondolni, ha mindenhol benneteket látnak részegen? Tényleg nincs beleszólásom, azt csináltok, amit akartok, illetve amit a szüleitek engednek, de nagyon szépen kérlek benneteket, hogy ebben a tanévben ne menjetek már buliba! És vigyázzatok jobban egymásra, jó? - kérdezte aztán a mondandója végén, mire minden hevesen bólogattunk. - Nos, akkor erről ennyit. Nem szeretnék még egyszer fejmosást tartani nektek, rendicsek? - mosolyodott el.
Szóval ezen is túl vagyunk. Az ofőnk először szólt ránk, és akkor is sulin kívüli dolog miatt. Azért elég jó osztályfőnök, azt kell hogy mondjam.
Egyébiránt ezen a hétfőn semmi más nem történt. Tesin kőkeményen kidobóztunk (sebes is lett a térdem), angolon ismét csak punnyadtam, irodalmon a görög mitológiával foglalkoztunk, drámatörténeten Rómeó és Júliát néztünk, francián igét ragoztunk, táncon pedig a Grease koreográfiájával szenvedtünk.
Ricsi? Igen, Ricsivel kibékültünk. Miután Vasárnap hazaértem a suliból, ő már egy csokor rózsával várt, és bocsánatot kért. Ma reggel pedig már együtt jöttünk suliba.
Szóval végülis már minden tök okés. Örülök, hogy megint megy minden újra a régi kerék vágásban. ☺
Persze a többiek is megértették, hogy miért nem jött Ricsi. Ha fel is keltem, full másnapos a gyerek, ergo nem ér semmit. Dodi és Pé sem volt itt, ami már csak az utóbbi miatt is kicsit aggasztott. Aztán mint kiderült Csabi, Máté és Erika is elég jól kiütötték magukat, így ma ők sem jöttek. Szóval mi 14-en álltunk neki a megmaradt munkának.
- Nem hiszem el, hogy 15 évesen így ki kell magukat ütni... - háborgott Zoli még mindig, aki mondjuk ugyanúgy 15 éves. - Ráadásul pont most, amikor segíteni kéne. Azért ilyenkor utálom Dodit.
- Hééé - szólt rá Napsi.
- Komolyan, Napsi? Még véded is ezek után? - húzta fel a szemöldökét Zoli, mire Lina megsimította a vállát, hogy ne legyen durva.
- Dodi a legrendesebb lány, akit ismerek, Zoli. Tényleg nagyon aranyos, meg minden.
- Én ezt aláírom - mondta Zoli.
- De neki sem tökéletes ám a családi háttere - sóhajtotta Napsi. Hmm. Az este két csődtömege, Dodi és Ricsi. Mindkettőjüknél a család miatt. Szörnyű belegondolni is, hogy nekik ez milyen szar érzés lehet. Az én családom ehhez képest olyan tökéletesnek tűnik. El sem tudom képzelni, milyen, ha mindkét szülődnek szeretője van. Vagy ha mindentől eltiltanak, és az a minden a szerelmed. Kissé elkeseredve huppantam le egy székre. Valahogy a többiek lelkesedése is alább hagyott. Na nem mintha olyan sok lett volna, a tegnapi este mindenkit kiborított.
- Mi van itt? - jött be az ofő, miközben elég ijedt arcot vágott. A terembe ott ül fancsali képpel 14 diák, még jó, hogy megijedt. - Mi történt veletek? - kérdezte, szóval Gréti elregélte. - Nekem nincs beleszólásom az iskolán kívüli életetekbe, de ezért még kaptok holnap egy fejmosást, Főleg az öt másnaposunk. Mit gondolnak ezek, hány évesek? - mondta aztán a sztori végén mérgesen az ofő.
És így is lett. Hétfőn 13:00-kor becsöngettek az utolsó óránkra, vagyis az osztályfőnökire. Robi bá' nem késett, mint máskor. A csengőszó után fél perccel már ott is volt. Az ajtót kissé dühösen vágta be maga után, a naplót pedig az asztalra csapta.
- Na hogy is volt ez a Szombat este? Csabi? Máté? Erika? Ricsi? Dodi? - kérdezte. - Ebben a sorrendben hallgatlak benneteket. Szóval elmesélték, mindenki a saját nézőpontjából. Mi addig behúzott nyakkal, síri csendben hallgattuk őket. Amikor a végére értek, Robi bá' nagy levegőt vett és belekezdett. - Dominika, nem tudom hogy lehetett neked pont ennyi eszed, hogy a 12.-esekkel mész buliba! Szerintem már tapasztalhattátok, hogy nem teljesen normálisak. Én megértem, hogy otthon valami nem rendben, de ezt nem így kell megoldani. Az ivászat nem fog segíteni. 15 évesen meg pláne nem. És Ricsi, mondhatnám, hogy azt hittem, benned több felelősségtudat szorult, hát ha már 2 évvel idősebb vagy, mint a többiek. De nem teszem. Nekem nincs beleszólásom egyikőtök életébe sem. De az osztályom vagytok. Olyanok vagytok nekem, mint a saját gyerekeim. Gyerekek, tudjátok, hogy tényleg nagyon szeretlek benneteket, meg ahogy észrevettem, ti is egymást, mert sulin kívül is együtt vagytok. De ha bulizni jártok, a szülők tudta nélkül, annak nem lesz jó vége. Na meg ott van a jó hír. Ez az iskola elég elitnek számít, vajon mit fognak gondolni, ha mindenhol benneteket látnak részegen? Tényleg nincs beleszólásom, azt csináltok, amit akartok, illetve amit a szüleitek engednek, de nagyon szépen kérlek benneteket, hogy ebben a tanévben ne menjetek már buliba! És vigyázzatok jobban egymásra, jó? - kérdezte aztán a mondandója végén, mire minden hevesen bólogattunk. - Nos, akkor erről ennyit. Nem szeretnék még egyszer fejmosást tartani nektek, rendicsek? - mosolyodott el.
Szóval ezen is túl vagyunk. Az ofőnk először szólt ránk, és akkor is sulin kívüli dolog miatt. Azért elég jó osztályfőnök, azt kell hogy mondjam.
Egyébiránt ezen a hétfőn semmi más nem történt. Tesin kőkeményen kidobóztunk (sebes is lett a térdem), angolon ismét csak punnyadtam, irodalmon a görög mitológiával foglalkoztunk, drámatörténeten Rómeó és Júliát néztünk, francián igét ragoztunk, táncon pedig a Grease koreográfiájával szenvedtünk.
Ricsi? Igen, Ricsivel kibékültünk. Miután Vasárnap hazaértem a suliból, ő már egy csokor rózsával várt, és bocsánatot kért. Ma reggel pedig már együtt jöttünk suliba.
Szóval végülis már minden tök okés. Örülök, hogy megint megy minden újra a régi kerék vágásban. ☺
24. éjjel, lelkesedés, fejmosás, egyéb
Vasárnap amikor felkeltem az ébresztőre, Ricsi még mozdulatlanul feküdt mellettem. Tegnap végülis el hoztam hozzánk aludni. Az út egy kicsit nehéz volt, ugyanis Ricsi tényleg elég illuminált állapotban volt. Annyira lefoglalt, hogy ő rendben legyen, hogy teljesen el is felejtettem ezt a kis félrekacsintást. Ahogy hazaértünk, anyu egyből segített lefektetni, és szerintem ahogy párnát ért a feje, már aludt is. Kilenckor még mindig édesdeden szundított mellettem, és nem volt szívem felkelteni. Kimentem a szobából, reggeliztem és felöltöztem, majd kiadtam anyunak az utasításokat és elindultam a suliba, egyedül.
Persze a többiek is megértették, hogy miért nem jött Ricsi. Ha fel is keltem, full másnapos a gyerek, ergo nem ér semmit. Dodi és Pé sem volt itt, ami már csak az utóbbi miatt is kicsit aggasztott. Aztán mint kiderült Csabi, Máté és Erika is elég jól kiütötték magukat, így ma ők sem jöttek. Szóval mi 14-en álltunk neki a megmaradt munkának.
- Nem hiszem el, hogy 15 évesen így ki kell magukat ütni... - háborgott Zoli még mindig, aki mondjuk ugyanúgy 15 éves. - Ráadásul pont most, amikor segíteni kéne. Azért ilyenkor utálom Dodit.
- Hééé - szólt rá Napsi.
- Komolyan, Napsi? Még véded is ezek után? - húzta fel a szemöldökét Zoli, mire Lina megsimította a vállát, hogy ne legyen durva.
- Dodi a legrendesebb lány, akit ismerek, Zoli. Tényleg nagyon aranyos, meg minden.
- Én ezt aláírom - mondta Zoli.
- De neki sem tökéletes ám a családi háttere - sóhajtotta Napsi. Hmm. Az este két csődtömege, Dodi és Ricsi. Mindkettőjüknél a család miatt. Szörnyű belegondolni is, hogy nekik ez milyen szar érzés lehet. Az én családom ehhez képest olyan tökéletesnek tűnik. El sem tudom képzelni, milyen, ha mindkét szülődnek szeretője van. Vagy ha mindentől eltiltanak, és az a minden a szerelmed. Kissé elkeseredve huppantam le egy székre. Valahogy a többiek lelkesedése is alább hagyott. Na nem mintha olyan sok lett volna, a tegnapi este mindenkit kiborított.
- Mi van itt? - jött be az ofő, miközben elég ijedt arcot vágott. A terembe ott ül fancsali képpel 14 diák, még jó, hogy megijedt. - Mi történt veletek? - kérdezte, szóval Gréti elregélte. - Nekem nincs beleszólásom az iskolán kívüli életetekbe, de ezért még kaptok holnap egy fejmosást, Főleg az öt másnaposunk. Mit gondolnak ezek, hány évesek? - mondta aztán a sztori végén mérgesen az ofő.
És így is lett. Hétfőn 13:00-kor becsöngettek az utolsó óránkra, vagyis az osztályfőnökire. Robi bá' nem késett, mint máskor. A csengőszó után fél perccel már ott is volt. Az ajtót kissé dühösen vágta be maga után, a naplót pedig az asztalra csapta.
- Na hogy is volt ez a Szombat este? Csabi? Máté? Erika? Ricsi? Dodi? - kérdezte. - Ebben a sorrendben hallgatlak benneteket. Szóval elmesélték, mindenki a saját nézőpontjából. Mi addig behúzott nyakkal, síri csendben hallgattuk őket. Amikor a végére értek, Robi bá' nagy levegőt vett és belekezdett. - Dominika, nem tudom hogy lehetett neked pont ennyi eszed, hogy a 12.-esekkel mész buliba! Szerintem már tapasztalhattátok, hogy nem teljesen normálisak. Én megértem, hogy otthon valami nem rendben, de ezt nem így kell megoldani. Az ivászat nem fog segíteni. 15 évesen meg pláne nem. És Ricsi, mondhatnám, hogy azt hittem, benned több felelősségtudat szorult, hát ha már 2 évvel idősebb vagy, mint a többiek. De nem teszem. Nekem nincs beleszólásom egyikőtök életébe sem. De az osztályom vagytok. Olyanok vagytok nekem, mint a saját gyerekeim. Gyerekek, tudjátok, hogy tényleg nagyon szeretlek benneteket, meg ahogy észrevettem, ti is egymást, mert sulin kívül is együtt vagytok. De ha bulizni jártok, a szülők tudta nélkül, annak nem lesz jó vége. Na meg ott van a jó hír. Ez az iskola elég elitnek számít, vajon mit fognak gondolni, ha mindenhol benneteket látnak részegen? Tényleg nincs beleszólásom, azt csináltok, amit akartok, illetve amit a szüleitek engednek, de nagyon szépen kérlek benneteket, hogy ebben a tanévben ne menjetek már buliba! És vigyázzatok jobban egymásra, jó? - kérdezte aztán a mondandója végén, mire minden hevesen bólogattunk. - Nos, akkor erről ennyit. Nem szeretnék még egyszer fejmosást tartani nektek, rendicsek? - mosolyodott el.
Szóval ezen is túl vagyunk. Az ofőnk először szólt ránk, és akkor is sulin kívüli dolog miatt. Azért elég jó osztályfőnök, azt kell hogy mondjam.
Egyébiránt ezen a hétfőn semmi más nem történt. Tesin kőkeményen kidobóztunk (sebes is lett a térdem), angolon ismét csak punnyadtam, irodalmon a görög mitológiával foglalkoztunk, drámatörténeten Rómeó és Júliát néztünk, francián igét ragoztunk, táncon pedig a Grease koreográfiájával szenvedtünk.
Ricsi? Igen, Ricsivel kibékültünk. Miután Vasárnap hazaértem a suliból, ő már egy csokor rózsával várt, és bocsánatot kért. Ma reggel pedig már együtt jöttünk suliba.
Szóval végülis már minden tök okés. Örülök, hogy megint megy minden újra a régi kerék vágásban. ☺
Persze a többiek is megértették, hogy miért nem jött Ricsi. Ha fel is keltem, full másnapos a gyerek, ergo nem ér semmit. Dodi és Pé sem volt itt, ami már csak az utóbbi miatt is kicsit aggasztott. Aztán mint kiderült Csabi, Máté és Erika is elég jól kiütötték magukat, így ma ők sem jöttek. Szóval mi 14-en álltunk neki a megmaradt munkának.
- Nem hiszem el, hogy 15 évesen így ki kell magukat ütni... - háborgott Zoli még mindig, aki mondjuk ugyanúgy 15 éves. - Ráadásul pont most, amikor segíteni kéne. Azért ilyenkor utálom Dodit.
- Hééé - szólt rá Napsi.
- Komolyan, Napsi? Még véded is ezek után? - húzta fel a szemöldökét Zoli, mire Lina megsimította a vállát, hogy ne legyen durva.
- Dodi a legrendesebb lány, akit ismerek, Zoli. Tényleg nagyon aranyos, meg minden.
- Én ezt aláírom - mondta Zoli.
- De neki sem tökéletes ám a családi háttere - sóhajtotta Napsi. Hmm. Az este két csődtömege, Dodi és Ricsi. Mindkettőjüknél a család miatt. Szörnyű belegondolni is, hogy nekik ez milyen szar érzés lehet. Az én családom ehhez képest olyan tökéletesnek tűnik. El sem tudom képzelni, milyen, ha mindkét szülődnek szeretője van. Vagy ha mindentől eltiltanak, és az a minden a szerelmed. Kissé elkeseredve huppantam le egy székre. Valahogy a többiek lelkesedése is alább hagyott. Na nem mintha olyan sok lett volna, a tegnapi este mindenkit kiborított.
- Mi van itt? - jött be az ofő, miközben elég ijedt arcot vágott. A terembe ott ül fancsali képpel 14 diák, még jó, hogy megijedt. - Mi történt veletek? - kérdezte, szóval Gréti elregélte. - Nekem nincs beleszólásom az iskolán kívüli életetekbe, de ezért még kaptok holnap egy fejmosást, Főleg az öt másnaposunk. Mit gondolnak ezek, hány évesek? - mondta aztán a sztori végén mérgesen az ofő.
És így is lett. Hétfőn 13:00-kor becsöngettek az utolsó óránkra, vagyis az osztályfőnökire. Robi bá' nem késett, mint máskor. A csengőszó után fél perccel már ott is volt. Az ajtót kissé dühösen vágta be maga után, a naplót pedig az asztalra csapta.
- Na hogy is volt ez a Szombat este? Csabi? Máté? Erika? Ricsi? Dodi? - kérdezte. - Ebben a sorrendben hallgatlak benneteket. Szóval elmesélték, mindenki a saját nézőpontjából. Mi addig behúzott nyakkal, síri csendben hallgattuk őket. Amikor a végére értek, Robi bá' nagy levegőt vett és belekezdett. - Dominika, nem tudom hogy lehetett neked pont ennyi eszed, hogy a 12.-esekkel mész buliba! Szerintem már tapasztalhattátok, hogy nem teljesen normálisak. Én megértem, hogy otthon valami nem rendben, de ezt nem így kell megoldani. Az ivászat nem fog segíteni. 15 évesen meg pláne nem. És Ricsi, mondhatnám, hogy azt hittem, benned több felelősségtudat szorult, hát ha már 2 évvel idősebb vagy, mint a többiek. De nem teszem. Nekem nincs beleszólásom egyikőtök életébe sem. De az osztályom vagytok. Olyanok vagytok nekem, mint a saját gyerekeim. Gyerekek, tudjátok, hogy tényleg nagyon szeretlek benneteket, meg ahogy észrevettem, ti is egymást, mert sulin kívül is együtt vagytok. De ha bulizni jártok, a szülők tudta nélkül, annak nem lesz jó vége. Na meg ott van a jó hír. Ez az iskola elég elitnek számít, vajon mit fognak gondolni, ha mindenhol benneteket látnak részegen? Tényleg nincs beleszólásom, azt csináltok, amit akartok, illetve amit a szüleitek engednek, de nagyon szépen kérlek benneteket, hogy ebben a tanévben ne menjetek már buliba! És vigyázzatok jobban egymásra, jó? - kérdezte aztán a mondandója végén, mire minden hevesen bólogattunk. - Nos, akkor erről ennyit. Nem szeretnék még egyszer fejmosást tartani nektek, rendicsek? - mosolyodott el.
Szóval ezen is túl vagyunk. Az ofőnk először szólt ránk, és akkor is sulin kívüli dolog miatt. Azért elég jó osztályfőnök, azt kell hogy mondjam.
Egyébiránt ezen a hétfőn semmi más nem történt. Tesin kőkeményen kidobóztunk (sebes is lett a térdem), angolon ismét csak punnyadtam, irodalmon a görög mitológiával foglalkoztunk, drámatörténeten Rómeó és Júliát néztünk, francián igét ragoztunk, táncon pedig a Grease koreográfiájával szenvedtünk.
Ricsi? Igen, Ricsivel kibékültünk. Miután Vasárnap hazaértem a suliból, ő már egy csokor rózsával várt, és bocsánatot kért. Ma reggel pedig már együtt jöttünk suliba.
Szóval végülis már minden tök okés. Örülök, hogy megint megy minden újra a régi kerék vágásban. ☺
2015. augusztus 21., péntek
23. festés, buli, Pé, balhé
Pénteken megbeszéltük a többiekkel, hogy ma bepótoljuk az elmaradt teremdíszítést, utána beülünk egyet pizzázni, aztán megyünk csak Zoliékhoz.
Szóval reggel ez miatt kelhettem korán. 10 órára volt megbeszélve a találkozó. Melivel a szokásos helyünkön futottunk össze, vagyis a suli előtt.
- Csini gatya - mondta Meli, végig nézve rajtam. Na ja. Úgy gondoltam, festéshez nem a legcsinosabb ruháimat kéne felvennem. Egy bordó, koptatott pólót, egy fekete alapon színes virágmintás, buggyos melegítőgatyát, és a régi, szintén virágos Vans cipőmet vettem fel.
Bementünk a termünkbe, ahol Fanni éppen heves vitában volt Ricsiékkel.
- Ez neked hol fűzöld? Idióták, még ezt se lehet rátok bízni - kiabálta éppen.
- Hé, mi a baj? - mentem oda.
- Elcseszték. Fűzöld festék helyett levendula színűt vettek. Hogy fog kinézni ez a terem? Túl lila lesz - sipákolt Fanni.
- Csini gatya - mondta Meli, végig nézve rajtam. Na ja. Úgy gondoltam, festéshez nem a legcsinosabb ruháimat kéne felvennem. Egy bordó, koptatott pólót, egy fekete alapon színes virágmintás, buggyos melegítőgatyát, és a régi, szintén virágos Vans cipőmet vettem fel.
Bementünk a termünkbe, ahol Fanni éppen heves vitában volt Ricsiékkel.
- Ez neked hol fűzöld? Idióták, még ezt se lehet rátok bízni - kiabálta éppen.
- Hé, mi a baj? - mentem oda.
- Elcseszték. Fűzöld festék helyett levendula színűt vettek. Hogy fog kinézni ez a terem? Túl lila lesz - sipákolt Fanni.
- Hát ez ciki - húztam el a számat, majd Ricsire néztem, aki amolyan "én nem csináltam semmit" arccal mosolygott rám. Persze ettől egyből megenyhültem, szóval végül sikerült megbeszélnem Fannival, hogy ez is jó lesz, max majd jövőre is jövünk festeni. Megérkeztek a többiek is, így nekiálltunk. A lambériával kezdtük, mi lányok, ugyanis a fiúktól csak arra kaptunk engedélyt. Egész hamar végeztünk vele, viszont annál később száradt meg. Addig zenét hallgattunk és hülyültünk. Csak a szokásos. Aztán a fiúk nekiálltak a fal festésnek, és magukhoz képest egész jól sikerült. Öt órakor nyugodt szívvel sétáltunk ki a suliból.
- Emberek, ügyesek voltunk - mondta Pé, mire mi egyetértően bólogattunk. Átmentünk egy közeli pizzériába, megvacsoráztunk, aztán mindenki hazament, átöltözni. Végre felvehettem egy normális összeállítást. Negyed óra múlva Lináék jöttek értem, a bátyja ugyanis megint vállalta a fuvarozásunkat. Zoliéknál már mindenki ott volt, és ismét vita volt.
- Ezek bulizni akarnak - mondta nekünk Zoli, Andorékra mutatva. - De várj, most jon a legjobb. Dodi volt a felbujtó.
- Mi van? Komolyan elakartok menni bulizni? És mégis hogyan mentek be bárhova is? 15 évesek vagytok - mondtam.
- Mi van? Komolyan elakartok menni bulizni? És mégis hogyan mentek be bárhova is? 15 évesek vagytok - mondtam.
- A keringős párom elhívott magukkal - válaszolta Dodi.
- Amiért mellesleg hétfőn kitekerem a nyakát - morgott Pé, mire Dodi csak a szemét forgatta, és folytatta.
- Ők már betöltötték a 18-at, be tudnak vinni magukkal.
- Jézusom, Dodi, mintha nem is te lennél - szállt be Meli.
- Egyszer nem halunk bele egy buliba - védte magukat Andor.
- Jézusom, Dodi, mintha nem is te lennél - szállt be Meli.
- Egyszer nem halunk bele egy buliba - védte magukat Andor.
- Hát tessék, menjetek akkor bulizni. Mi itt leszünk - vágott vissza Zoli.
- Ki akar bulizni? - kérdezte Ricsi. Andor, Csabi, Norbi és Dodi feltették a kezüket. Aztán Erika, Hobo, Máté, Napsi és végül Ricsi is. - Akkor mi elmegyünk bulizni, ti meg itt maradtok, az úgy oké? - kérdezte Zolitól, aki bólintott. Ricsi még csak nem is említette, hogy bulizni akar, és simán elment egy puszi nélkül. Kissé csalódottan ültem le a még mindig mérgelődő Pé mellé. A vállára hajtottam a fejemet, amíg a többiek csendben kezdtek el dumálni. Zoli Linával fetrengett az ágyon, Meli Grétivel énekelgetett, Fanni, Márk és Zsombi az iPadon néztek valamit, Vanda és Anett pedig szokás szerint elvoltak. Most, hogy társaságunk majdnem fele nem volt itt, kissé lehangolódtunk. Ricsi szerdától olyan szinten leszart, hogy az nem igaz. Suliba is csak egy-két szájra-puszi volt, délután sem jött át, facebookon is elég unalmas beszélgetéseink voltak, nem hívott fel, és most is egy szó nélkül lelépett.
- Ki akar bulizni? - kérdezte Ricsi. Andor, Csabi, Norbi és Dodi feltették a kezüket. Aztán Erika, Hobo, Máté, Napsi és végül Ricsi is. - Akkor mi elmegyünk bulizni, ti meg itt maradtok, az úgy oké? - kérdezte Zolitól, aki bólintott. Ricsi még csak nem is említette, hogy bulizni akar, és simán elment egy puszi nélkül. Kissé csalódottan ültem le a még mindig mérgelődő Pé mellé. A vállára hajtottam a fejemet, amíg a többiek csendben kezdtek el dumálni. Zoli Linával fetrengett az ágyon, Meli Grétivel énekelgetett, Fanni, Márk és Zsombi az iPadon néztek valamit, Vanda és Anett pedig szokás szerint elvoltak. Most, hogy társaságunk majdnem fele nem volt itt, kissé lehangolódtunk. Ricsi szerdától olyan szinten leszart, hogy az nem igaz. Suliba is csak egy-két szájra-puszi volt, délután sem jött át, facebookon is elég unalmas beszélgetéseink voltak, nem hívott fel, és most is egy szó nélkül lelépett.
- Normális, ha leszar? - kérdeztem Pétől.
- Normális, hogy a szülei előtt nem mer felvállalni, így egy kib*szott randira sem tudom elvinni, de egy idegen végzős sráccal simán elmegy bulizni? - kérdezett vissza.
- A szerelem szar.
- A szerelem k*rva szar - javított ki, majd rám nézett. - Lépünk? - Bólintottam. Elköszöntünk a többiektől, majd tényleg leléptünk. Sétálgattunk és beszélgettünk egy kicsit. Pé teljesen megnyílt előttem, és én is kiadhattam neki a problémáimat. Ez a séta teljesen jót tett.
Éjfél előtt értünk vissza Zoliékhoz. Amikor beléptünk, a nagy bulizósok már mind ott ültek. Ricsinek lehervadt a mosoly az arcáról és szinte gyilkos tekintettel nézett ránk, miközben ott táncolt a látszólag holt részeg Dodival. Megfagyott a levegő. Mindenki minket nézett.
- Pé, attól még, hogy neked nem jött össze a csajoddal a dolog, nem kéne lenyúlni az enyémet - mondta Ricsi kimérten.
- Talán ha nem szarnád le, nem velem sétálgatott volna a Duna-parton, hanem veled - válaszolta Pé. Farkasszemet néztek. - Megköszönném, ha levennéd a kezed az én barátnőm seggéről, és inkább a sajátoddal foglalkoznál - indult meg Dodi felé. Ricsi addigra elengedte, és ezúttal velem nézett farkasszemet. Összefontam magam előtt a kezeimet.
- Dóri, én...
- Te mi? Talán megmagyarázod? Kösz, nem kell. Csak hagyj békén! - mondtam, majd megfordultam és lesétáltam, De Ricsi jött utánam.
- Nem történt semmi.
- Ha neked az semmi, hogy a seggét markolászod, akkor tényleg nem - válaszoltam gúnyosan, mire ő megragadta a csuklómat, lejjebb hajolt, és mélyen a szemembe nézett.
- Dóri, válnak a szüleim. Mindkettőjüknek van szeretője. Azért szartalak le, mert rohadtul ki voltam borulva. Most is azért mentem el bulizni, hogy addig se gondoljak erre. És igen, részeg vagyok. Azt se tudom, hol vagyok. De egy dolgot tudok. Téged szeretlek a világon a legjobban. Kérlek, ne hagyj el! - mondta, miközben egy könnycsepp csordult le az arcán. Ez nem mentség semmire, de így szóltam:
- Gyere! Ma éjjel nálunk alszol.
Szóval szép csendben, kéz a kézben haza gyalogoltunk. Hibázott, és még mindig haragudtam rá, a szemem előtt tartottam, hogy részeg, és mivel szeretjük egymást, megtudjuk beszélni. De majd csak holnap.
23. festés, buli, Pé, balhé
Pénteken megbeszéltük a többiekkel, hogy ma bepótoljuk az elmaradt teremdíszítést, utána beülünk egyet pizzázni, aztán megyünk csak Zoliékhoz.
Szóval reggel ez miatt kelhettem korán. 10 órára volt megbeszélve a találkozó. Melivel a szokásos helyünkön futottunk össze, vagyis a suli előtt.
- Csini gatya - mondta Meli, végig nézve rajtam. Na ja. Úgy gondoltam, festéshez nem a legcsinosabb ruháimat kéne felvennem. Egy bordó, koptatott pólót, egy fekete alapon színes virágmintás, buggyos melegítőgatyát, és a régi, szintén virágos Vans cipőmet vettem fel.
Bementünk a termünkbe, ahol Fanni éppen heves vitában volt Ricsiékkel.
- Ez neked hol fűzöld? Idióták, még ezt se lehet rátok bízni - kiabálta éppen.
- Hé, mi a baj? - mentem oda.
- Elcseszték. Fűzöld festék helyett levendula színűt vettek. Hogy fog kinézni ez a terem? Túl lila lesz - sipákolt Fanni.
- Csini gatya - mondta Meli, végig nézve rajtam. Na ja. Úgy gondoltam, festéshez nem a legcsinosabb ruháimat kéne felvennem. Egy bordó, koptatott pólót, egy fekete alapon színes virágmintás, buggyos melegítőgatyát, és a régi, szintén virágos Vans cipőmet vettem fel.
Bementünk a termünkbe, ahol Fanni éppen heves vitában volt Ricsiékkel.
- Ez neked hol fűzöld? Idióták, még ezt se lehet rátok bízni - kiabálta éppen.
- Hé, mi a baj? - mentem oda.
- Elcseszték. Fűzöld festék helyett levendula színűt vettek. Hogy fog kinézni ez a terem? Túl lila lesz - sipákolt Fanni.
- Hát ez ciki - húztam el a számat, majd Ricsire néztem, aki amolyan "én nem csináltam semmit" arccal mosolygott rám. Persze ettől egyből megenyhültem, szóval végül sikerült megbeszélnem Fannival, hogy ez is jó lesz, max majd jövőre is jövünk festeni. Megérkeztek a többiek is, így nekiálltunk. A lambériával kezdtük, mi lányok, ugyanis a fiúktól csak arra kaptunk engedélyt. Egész hamar végeztünk vele, viszont annál később száradt meg. Addig zenét hallgattunk és hülyültünk. Csak a szokásos. Aztán a fiúk nekiálltak a fal festésnek, és magukhoz képest egész jól sikerült. Öt órakor nyugodt szívvel sétáltunk ki a suliból.
- Emberek, ügyesek voltunk - mondta Pé, mire mi egyetértően bólogattunk. Átmentünk egy közeli pizzériába, megvacsoráztunk, aztán mindenki hazament, átöltözni. Végre felvehettem egy normális összeállítást. Negyed óra múlva Lináék jöttek értem, a bátyja ugyanis megint vállalta a fuvarozásunkat. Zoliéknál már mindenki ott volt, és ismét vita volt.
- Ezek bulizni akarnak - mondta nekünk Zoli, Andorékra mutatva. - De várj, most jon a legjobb. Dodi volt a felbujtó.
- Mi van? Komolyan elakartok menni bulizni? És mégis hogyan mentek be bárhova is? 15 évesek vagytok - mondtam.
- Mi van? Komolyan elakartok menni bulizni? És mégis hogyan mentek be bárhova is? 15 évesek vagytok - mondtam.
- A keringős párom elhívott magukkal - válaszolta Dodi.
- Amiért mellesleg hétfőn kitekerem a nyakát - morgott Pé, mire Dodi csak a szemét forgatta, és folytatta.
- Ők már betöltötték a 18-at, be tudnak vinni magukkal.
- Jézusom, Dodi, mintha nem is te lennél - szállt be Meli.
- Egyszer nem halunk bele egy buliba - védte magukat Andor.
- Jézusom, Dodi, mintha nem is te lennél - szállt be Meli.
- Egyszer nem halunk bele egy buliba - védte magukat Andor.
- Hát tessék, menjetek akkor bulizni. Mi itt leszünk - vágott vissza Zoli.
- Ki akar bulizni? - kérdezte Ricsi. Andor, Csabi, Norbi és Dodi feltették a kezüket. Aztán Erika, Hobo, Máté, Napsi és végül Ricsi is. - Akkor mi elmegyünk bulizni, ti meg itt maradtok, az úgy oké? - kérdezte Zolitól, aki bólintott. Ricsi még csak nem is említette, hogy bulizni akar, és simán elment egy puszi nélkül. Kissé csalódottan ültem le a még mindig mérgelődő Pé mellé. A vállára hajtottam a fejemet, amíg a többiek csendben kezdtek el dumálni. Zoli Linával fetrengett az ágyon, Meli Grétivel énekelgetett, Fanni, Márk és Zsombi az iPadon néztek valamit, Vanda és Anett pedig szokás szerint elvoltak. Most, hogy társaságunk majdnem fele nem volt itt, kissé lehangolódtunk. Ricsi szerdától olyan szinten leszart, hogy az nem igaz. Suliba is csak egy-két szájra-puszi volt, délután sem jött át, facebookon is elég unalmas beszélgetéseink voltak, nem hívott fel, és most is egy szó nélkül lelépett.
- Ki akar bulizni? - kérdezte Ricsi. Andor, Csabi, Norbi és Dodi feltették a kezüket. Aztán Erika, Hobo, Máté, Napsi és végül Ricsi is. - Akkor mi elmegyünk bulizni, ti meg itt maradtok, az úgy oké? - kérdezte Zolitól, aki bólintott. Ricsi még csak nem is említette, hogy bulizni akar, és simán elment egy puszi nélkül. Kissé csalódottan ültem le a még mindig mérgelődő Pé mellé. A vállára hajtottam a fejemet, amíg a többiek csendben kezdtek el dumálni. Zoli Linával fetrengett az ágyon, Meli Grétivel énekelgetett, Fanni, Márk és Zsombi az iPadon néztek valamit, Vanda és Anett pedig szokás szerint elvoltak. Most, hogy társaságunk majdnem fele nem volt itt, kissé lehangolódtunk. Ricsi szerdától olyan szinten leszart, hogy az nem igaz. Suliba is csak egy-két szájra-puszi volt, délután sem jött át, facebookon is elég unalmas beszélgetéseink voltak, nem hívott fel, és most is egy szó nélkül lelépett.
- Normális, ha leszar? - kérdeztem Pétől.
- Normális, hogy a szülei előtt nem mer felvállalni, így egy kib*szott randira sem tudom elvinni, de egy idegen végzős sráccal simán elmegy bulizni? - kérdezett vissza.
- A szerelem szar.
- A szerelem k*rva szar - javított ki, majd rám nézett. - Lépünk? - Bólintottam. Elköszöntünk a többiektől, majd tényleg leléptünk. Sétálgattunk és beszélgettünk egy kicsit. Pé teljesen megnyílt előttem, és én is kiadhattam neki a problémáimat. Ez a séta teljesen jót tett.
Éjfél előtt értünk vissza Zoliékhoz. Amikor beléptünk, a nagy bulizósok már mind ott ültek. Ricsinek lehervadt a mosoly az arcáról és szinte gyilkos tekintettel nézett ránk, miközben ott táncolt a látszólag holt részeg Dodival. Megfagyott a levegő. Mindenki minket nézett.
- Pé, attól még, hogy neked nem jött össze a csajoddal a dolog, nem kéne lenyúlni az enyémet - mondta Ricsi kimérten.
- Talán ha nem szarnád le, nem velem sétálgatott volna a Duna-parton, hanem veled - válaszolta Pé. Farkasszemet néztek. - Megköszönném, ha levennéd a kezed az én barátnőm seggéről, és inkább a sajátoddal foglalkoznál - indult meg Dodi felé. Ricsi addigra elengedte, és ezúttal velem nézett farkasszemet. Összefontam magam előtt a kezeimet.
- Dóri, én...
- Te mi? Talán megmagyarázod? Kösz, nem kell. Csak hagyj békén! - mondtam, majd megfordultam és lesétáltam, De Ricsi jött utánam.
- Nem történt semmi.
- Ha neked az semmi, hogy a seggét markolászod, akkor tényleg nem - válaszoltam gúnyosan, mire ő megragadta a csuklómat, lejjebb hajolt, és mélyen a szemembe nézett.
- Dóri, válnak a szüleim. Mindkettőjüknek van szeretője. Azért szartalak le, mert rohadtul ki voltam borulva. Most is azért mentem el bulizni, hogy addig se gondoljak erre. És igen, részeg vagyok. Azt se tudom, hol vagyok. De egy dolgot tudok. Téged szeretlek a világon a legjobban. Kérlek, ne hagyj el! - mondta, miközben egy könnycsepp csordult le az arcán. Ez nem mentség semmire, de így szóltam:
- Gyere! Ma éjjel nálunk alszol.
Szóval szép csendben, kéz a kézben haza gyalogoltunk. Hibázott, és még mindig haragudtam rá, a szemem előtt tartottam, hogy részeg, és mivel szeretjük egymást, megtudjuk beszélni. De majd csak holnap.
2015. július 13., hétfő
22. beszélgetés Zolival, kiakadtam, du, névválasztás
Kedden reggel, amikor bementem a terembe, Márk éppen a Bitch I'm Madonna című számot üvöltette, Fanni és Napsi pedig azt énekelték.
- Ez jó? - kérdeztem a szemöldökömet ráncolva, amikor elhaladtam mellettük. Ők meg hevesen bólogattak.
- Basszus Dóri, az előbb a Pretty Girls ment - nézett fel szenvedve a padjáról Zoli. Ez elég vicces látványt nyújtott.
- Britney? - kérdeztem nevetve.
- Az. Nem tudom, Márk miért hallgat ilyeneket - rázta meg a fejét. Amúgy Melit hol hagytad?
- Majd jön, elaludt.
- Rics?
- Majd beér.
- És milyen volt tegnap náluk? Bírtak a szülei? - mosolygott rám.
- Oh, szóval ilyen gyorsan terjed a hír a fiúknál is. De amúgy szerintem igen, csíptek. Aranyosak. És angolok. Nagyon angolok.
- Ricsi annyira nem az. Ő ilyen kis magyar gyerek.
- Te sem vagy egy hű de nagy amerikai.
- Nem hát, nekem csak a szüleim nőttek ott fel, de attól függetlenül magyarok. Szóval sok közöm nincs az amcsikhoz.
- A te szüleid is nagyon aranyosak - mosolyogtam rá.
- Örülök neki. Viszont már te is meghívhatnál magadhoz lassan.
- Akkor jössz, amikor akarsz - mondtam nevetve.
- Oké. Már csak egy bibi van.
- Na?
- Nem tudom, hogy hol laksz - nézett rám komolyan, majd egyszerre röhögtük el magunkat.
Aztán beszállingóztak a többiek, úgyhogy kezdetét vette egy csodálatos musical majd egy ének óra, ahol végig Grease-eztünk. Ja, imádom a Greaset, meg minden, de most már kicsit uncsi, hogy egy órán háromszor kellett elénekelnem a Hopelessly devoted to you-t. Igen, Magdi néni az összesnél belekötött.
- Holnap folytatjuk a Sandy-vel - szólt aztán, amikor kiment a teremből.
- Kellett nekem ennyire jónak lennem, hogy aztán én kapjam Travi szerepét - sóhajtozott fáradtan Ricsi. Vicces, hogy igazából egyszer énekelte el velem a Summer Nights-ot és a You're one that i want-ot, és már el is fáradt. Csak picit voltam pipa, de szerencsére megérkezett Meli, úgyhogy nagyjából helyre rakott.
Médián valami filmet néztünk, de annyira nem kötött le, hogy inkább a padom alatt nyomkodtam a telefonomat. Még csak Grétivel sem tudtam beszélni, ő ugyanis ma nem jött (szemészetre ment, ha jól tudom). Irénke néni meg nem nagyon foglalkozott azzal, hogy bárki is nézi-e a filmet, nyugodtan festegette a körmeit, miközben valami magazint bújt. Hozzá tenném, hogy a nő igen közelít a hatvanhoz, és igencsak az öreg tanárok táborát erősíti. És mégsem szigorú, szerintem ő is ugyanúgy unja a tantárgyát, mint mi. Legalább ha jó filmeket néznénk... De nem. Most is valami regényadaptációt néztünk, de abból is az indiános fajtát. Hogy semmiképp ne kössön le.
Matekon Anti bácsi így jött be:
- Mindenki be csuk mindent, dolgozat következik.
- De ha mindent becsukok, nem fogok látni - szólt be Máté, mire minden röhögtünk egy jót. Aztán ja. Anti bácsi dolgozatot íratott a tavalyi anyagból, amit egész idáig összefoglaltunk. Na igen, a matek dolgozat az tipikusan olyan tárgy, amire soha nem készülök. Jó nekem abból a négyes is.
Jött egy semmittevős angol óra Spanyával, aztán pedig dupla tánc, ahol az első órán Grease-eztünk, a másodikon keringőztünk, több-kevesebb sikerrel.
- Hát én az agyam eldobom! - kezdett el visítozni Ramóna, Pé párja. - Gabi, könyörgöm tanítsd már meg őket keringőzni, már vagy huszadjára lép rá a lábamra! Ha ez így folytatódik, és miatta, vagyis inkább miattuk lesz elcseszve a szalagavatóm, én esküszöm kicsinálom őket! - mondta dühöngve. Az egész terem feléjük fordult. Pé először döbbenten nézett rá, majd kitört belőle a röhögés. - Arrrgh! - fújtatott a végzős lány, majd kivonult a teremből.
- Na ezért nem volt nekem barátnőm, amikor végzős voltam - mondta Gabi, majd beszólását röhögéssel díjaztuk.
Órák után Ricsi kísért haza, és most végre sikerült berángatnom.
- Sziasztok! - köszöntött minket anya boldogan. - Ricsi, remélem a szüleidet megnyerte Dóri.
- De meg ám - mondta mosolyogva, miközben engem nézett.
- Szívesen látnánk őket hétvégén, ha úgy van - invitált anyu.
- Persze, majd szólok nekik.
- Rendben. Viszont most mondom, Dóra, hogy este jönnek Arnold keresztszülei, szóval úgy készülj - fordult aztán felém anyu.
- Mi okból?
- Áthívtam őket, ilyen egyszerű.
- Oh, értem. Ricsi maradhat?
- Hát, ha elfér - szólt apa. Erre én boldogan a nyakába ugrottam. Na igen, ő általában ilyenkor még nem szokott itthon lenni, így érthető, hogy örültem neki.
Amúgy Ricsi elég jó viszonyban van apuval, aminek kifejezetten örülök. Most is megbeszéltek valami iszonyúan fontos, fiús dolgot.
Ebéd után nekiálltunk és tanultunk egy kicsit, majd kiültünk az udvarra. Aztán anyu megkért, hogy menjünk el Adriért az oviba, szóval szép lassan elbattyogtunk.
Ricsi egyébként Adrival is jóban van,. A húgom teljesen odavolt, amikor meglátta, hogy ő is velem van. Leguggoltunk hozzá, így egyszerre ugrott a nyakunkba. Nevetett. Aztán felöltöztettük, végül egyik oldalról Ricsi, a másikról én fogva a kezét elindultunk. Az óvónénik mosolyogva köszöntek el tőlünk. Örülök, hogy Ricsi jól bánik a gyerekekkel.
Amikor hazaértünk, a nappaliban ott ült Arnold és Keti, illetve Levi és Edo, és 5 óra fele megérkeztek Arnold keresztszülei is.
- Na és hogy van a baba? - kérdezte Timi kedvesen Edinától.
- Most 17. héten járok, tegnap voltunk 4D-s ultrahangon, én a baba nagy valószínűséggel lány lesz - újságolta Edo boldogan.
- De jó, nem is mondtátok - szólt anyu.
- És mi lesz a neve? - kérdeztem.
- Ezt szeretnénk megkérdezni. Nekem a Zselyke tetszik, de szóba jött az Aisa, az Iringó, Norina, Nanett, Hedda, és a Hanga is általam.
- És Levi által?
- Maja, Noémi, Aliz, Tamara, Janka vagy Zulejka.
- Ennyi? - kérdezta anya.
- Hát azért örülök, hogy a ti időtökben nem volt még ennyi furcsa név - csóválta a fejét apu. - Zulejka? Mi az, mongol lesz a gyerek? - Felröhögtünk.
- Akkor Zulejka kizárva - mosolygott Edina, de Levi rászólt.
- Akkor az Iringó is.
- Norinából mostanság rengeteg van - mondta Timi.
- Tesó, Hanga semmiképp ne legyen, az gusztustalan egy név - szállt be Arnold is. - Keti, neked melyik tetszik?
- Az Aisa és a Nanett.
- De az Aisát hogy becézed? - kérdezte Ricsi. - Sehogy. A Jankát meg majd Janinak fogod becézni? Nem jó.
- A Noémi mér kiment a divatból, a Maja és a Tamara sem túl egyedi... - sorolta Gergő, a nagybátyám.
- Aliz? - kérdezte Edina körbepillantva.
- Kérlek, Aliz ne legyen! 2 évig volt Aliz nevű barátnőm, és nem tudok elvonatkoztatni tőle - kérte Kolos. Hát mondjuk ezt megértem, én se örülnék, ha Matyi lenne.
- Adrika, neked melyik tetszik? - nézett Levente a hugomra.
- A Hedda és a Zselyke. Legyen Zselyke!
- Tessék, a húgod is megmondja! - szólt Edina. Levi sóhajtott egyet.
- Ezek nekem is tetszenek.
- Baranyai Hedda Zselyke? - kérdeztem. - Vagy Baranyai Zselyke Hedda?
- Azt még eldöntjük - mondták szinte egyszerre. Hát igen. Adri születésénél is nagyjából így mentek a dolgok. Mindenki feldobott egy pár nevet, de végül az Adri tetszett mindenkinek.
Szóval nagynéni leszek. És lesz egy unokahúgom. Zselyke Hedda, vagy Hedda Zselyke. Még eldöntik. ☺
- Ez jó? - kérdeztem a szemöldökömet ráncolva, amikor elhaladtam mellettük. Ők meg hevesen bólogattak.
- Basszus Dóri, az előbb a Pretty Girls ment - nézett fel szenvedve a padjáról Zoli. Ez elég vicces látványt nyújtott.
- Britney? - kérdeztem nevetve.
- Az. Nem tudom, Márk miért hallgat ilyeneket - rázta meg a fejét. Amúgy Melit hol hagytad?
- Majd jön, elaludt.
- Rics?
- Majd beér.
- És milyen volt tegnap náluk? Bírtak a szülei? - mosolygott rám.
- Oh, szóval ilyen gyorsan terjed a hír a fiúknál is. De amúgy szerintem igen, csíptek. Aranyosak. És angolok. Nagyon angolok.
- Ricsi annyira nem az. Ő ilyen kis magyar gyerek.
- Te sem vagy egy hű de nagy amerikai.
- Nem hát, nekem csak a szüleim nőttek ott fel, de attól függetlenül magyarok. Szóval sok közöm nincs az amcsikhoz.
- A te szüleid is nagyon aranyosak - mosolyogtam rá.
- Örülök neki. Viszont már te is meghívhatnál magadhoz lassan.
- Akkor jössz, amikor akarsz - mondtam nevetve.
- Oké. Már csak egy bibi van.
- Na?
- Nem tudom, hogy hol laksz - nézett rám komolyan, majd egyszerre röhögtük el magunkat.
Aztán beszállingóztak a többiek, úgyhogy kezdetét vette egy csodálatos musical majd egy ének óra, ahol végig Grease-eztünk. Ja, imádom a Greaset, meg minden, de most már kicsit uncsi, hogy egy órán háromszor kellett elénekelnem a Hopelessly devoted to you-t. Igen, Magdi néni az összesnél belekötött.
- Holnap folytatjuk a Sandy-vel - szólt aztán, amikor kiment a teremből.
- Kellett nekem ennyire jónak lennem, hogy aztán én kapjam Travi szerepét - sóhajtozott fáradtan Ricsi. Vicces, hogy igazából egyszer énekelte el velem a Summer Nights-ot és a You're one that i want-ot, és már el is fáradt. Csak picit voltam pipa, de szerencsére megérkezett Meli, úgyhogy nagyjából helyre rakott.
Médián valami filmet néztünk, de annyira nem kötött le, hogy inkább a padom alatt nyomkodtam a telefonomat. Még csak Grétivel sem tudtam beszélni, ő ugyanis ma nem jött (szemészetre ment, ha jól tudom). Irénke néni meg nem nagyon foglalkozott azzal, hogy bárki is nézi-e a filmet, nyugodtan festegette a körmeit, miközben valami magazint bújt. Hozzá tenném, hogy a nő igen közelít a hatvanhoz, és igencsak az öreg tanárok táborát erősíti. És mégsem szigorú, szerintem ő is ugyanúgy unja a tantárgyát, mint mi. Legalább ha jó filmeket néznénk... De nem. Most is valami regényadaptációt néztünk, de abból is az indiános fajtát. Hogy semmiképp ne kössön le.
Matekon Anti bácsi így jött be:
- Mindenki be csuk mindent, dolgozat következik.
- De ha mindent becsukok, nem fogok látni - szólt be Máté, mire minden röhögtünk egy jót. Aztán ja. Anti bácsi dolgozatot íratott a tavalyi anyagból, amit egész idáig összefoglaltunk. Na igen, a matek dolgozat az tipikusan olyan tárgy, amire soha nem készülök. Jó nekem abból a négyes is.
Jött egy semmittevős angol óra Spanyával, aztán pedig dupla tánc, ahol az első órán Grease-eztünk, a másodikon keringőztünk, több-kevesebb sikerrel.
- Hát én az agyam eldobom! - kezdett el visítozni Ramóna, Pé párja. - Gabi, könyörgöm tanítsd már meg őket keringőzni, már vagy huszadjára lép rá a lábamra! Ha ez így folytatódik, és miatta, vagyis inkább miattuk lesz elcseszve a szalagavatóm, én esküszöm kicsinálom őket! - mondta dühöngve. Az egész terem feléjük fordult. Pé először döbbenten nézett rá, majd kitört belőle a röhögés. - Arrrgh! - fújtatott a végzős lány, majd kivonult a teremből.
- Na ezért nem volt nekem barátnőm, amikor végzős voltam - mondta Gabi, majd beszólását röhögéssel díjaztuk.
Órák után Ricsi kísért haza, és most végre sikerült berángatnom.
- Sziasztok! - köszöntött minket anya boldogan. - Ricsi, remélem a szüleidet megnyerte Dóri.
- De meg ám - mondta mosolyogva, miközben engem nézett.
- Szívesen látnánk őket hétvégén, ha úgy van - invitált anyu.
- Persze, majd szólok nekik.
- Rendben. Viszont most mondom, Dóra, hogy este jönnek Arnold keresztszülei, szóval úgy készülj - fordult aztán felém anyu.
- Mi okból?
- Áthívtam őket, ilyen egyszerű.
- Oh, értem. Ricsi maradhat?
- Hát, ha elfér - szólt apa. Erre én boldogan a nyakába ugrottam. Na igen, ő általában ilyenkor még nem szokott itthon lenni, így érthető, hogy örültem neki.
Amúgy Ricsi elég jó viszonyban van apuval, aminek kifejezetten örülök. Most is megbeszéltek valami iszonyúan fontos, fiús dolgot.
Ebéd után nekiálltunk és tanultunk egy kicsit, majd kiültünk az udvarra. Aztán anyu megkért, hogy menjünk el Adriért az oviba, szóval szép lassan elbattyogtunk.
Ricsi egyébként Adrival is jóban van,. A húgom teljesen odavolt, amikor meglátta, hogy ő is velem van. Leguggoltunk hozzá, így egyszerre ugrott a nyakunkba. Nevetett. Aztán felöltöztettük, végül egyik oldalról Ricsi, a másikról én fogva a kezét elindultunk. Az óvónénik mosolyogva köszöntek el tőlünk. Örülök, hogy Ricsi jól bánik a gyerekekkel.
Amikor hazaértünk, a nappaliban ott ült Arnold és Keti, illetve Levi és Edo, és 5 óra fele megérkeztek Arnold keresztszülei is.
- Na és hogy van a baba? - kérdezte Timi kedvesen Edinától.
- Most 17. héten járok, tegnap voltunk 4D-s ultrahangon, én a baba nagy valószínűséggel lány lesz - újságolta Edo boldogan.
- De jó, nem is mondtátok - szólt anyu.
- És mi lesz a neve? - kérdeztem.
- Ezt szeretnénk megkérdezni. Nekem a Zselyke tetszik, de szóba jött az Aisa, az Iringó, Norina, Nanett, Hedda, és a Hanga is általam.
- És Levi által?
- Maja, Noémi, Aliz, Tamara, Janka vagy Zulejka.
- Ennyi? - kérdezta anya.
- Hát azért örülök, hogy a ti időtökben nem volt még ennyi furcsa név - csóválta a fejét apu. - Zulejka? Mi az, mongol lesz a gyerek? - Felröhögtünk.
- Akkor Zulejka kizárva - mosolygott Edina, de Levi rászólt.
- Akkor az Iringó is.
- Norinából mostanság rengeteg van - mondta Timi.
- Tesó, Hanga semmiképp ne legyen, az gusztustalan egy név - szállt be Arnold is. - Keti, neked melyik tetszik?
- Az Aisa és a Nanett.
- De az Aisát hogy becézed? - kérdezte Ricsi. - Sehogy. A Jankát meg majd Janinak fogod becézni? Nem jó.
- A Noémi mér kiment a divatból, a Maja és a Tamara sem túl egyedi... - sorolta Gergő, a nagybátyám.
- Aliz? - kérdezte Edina körbepillantva.
- Kérlek, Aliz ne legyen! 2 évig volt Aliz nevű barátnőm, és nem tudok elvonatkoztatni tőle - kérte Kolos. Hát mondjuk ezt megértem, én se örülnék, ha Matyi lenne.
- Adrika, neked melyik tetszik? - nézett Levente a hugomra.
- A Hedda és a Zselyke. Legyen Zselyke!
- Tessék, a húgod is megmondja! - szólt Edina. Levi sóhajtott egyet.
- Ezek nekem is tetszenek.
- Baranyai Hedda Zselyke? - kérdeztem. - Vagy Baranyai Zselyke Hedda?
- Azt még eldöntjük - mondták szinte egyszerre. Hát igen. Adri születésénél is nagyjából így mentek a dolgok. Mindenki feldobott egy pár nevet, de végül az Adri tetszett mindenkinek.
Szóval nagynéni leszek. És lesz egy unokahúgom. Zselyke Hedda, vagy Hedda Zselyke. Még eldöntik. ☺
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)